Egy amerikaivizsgálatszerint az idősek körében a kevesebb mozgás és a hallásromlás között összefüggés mutatható ki.

Egészen pontosan a 40 dB-nél nagyobb mértékű mérsékelt, illetve súlyos halláscsökkenésre jóval nagyobb az esély, több mint kétszer akkora, ha az illető keveset mozog, mint ha aktívabb életet élne. Enyhe, 20-40 dB közötti hallásromlásnál ilyen összefüggést nem mutattak ki a kutatók.

A hallásromlás gyakorisága a kor előrehaladtával fokozatosan növekszik, számszerűen minden egyes évtizeddel megduplázódik. Az Egyesült Államokban a 70 év felettieknek csaknem kétharmada szenved jelentős mértékű halláscsökkenéstől. A legújabb tanulmányok szerint mindez – demográfiai, valamint keringési rendszert érintő rizikófaktoroktól függetlenül – kapcsolatba hozható a gyengébb fizikai funkciókkal és a lassabb járássebességgel, ami egyúttal a fizikai aktivitás alacsony szintjét is feltételezi.

A szükséges fizikai aktivitás – az amerikai ajánlás szerint – a 65 év felettiek esetében hetente legalább 150 perces mérsékelt intenzitású mozgást jelent, vagy 75 perc magas intenzitású aerob testmozgást (sétát, úszást, kocogást, kerékpározást, táncolást) vagy a kétféle intenzitású testmozgás egyenlő mértékű kombinációját. Természetesen a testmozgásba beletartozik a kutyasétáltatás vagy éppen a kerti munkák elvégzése is. Fontosak tovább az izomerősítő gyakorlatok, a súlyzós edzések vagy a jóga. Ha betegség miatt ezt az ajánlott mennyiséget nem tudja valaki teljesíteni, akkor sem kell lemondania az aktív életről, hanem olyan fajta és annyi mozgást tanácsos végeznie, amennyit a kondíciója megenged.

A kellő aktivitás fenntartása, ha lehet, idősebb korban még nagyobb jelentőséggel bír: segít karbantartani és megőrizni a fizikai és a szellemi kondíciót, emellett pedig a hallásromlás megelőzésében is szerepe lehet.

Mi az összefüggés az időskori mozgáshiány és a halláscsökkenés között?