Néha olyanok vagyunk, mint az anya, aki nem hajlandó tudomásul venni, hogy egy szem csemetéje munkanélküli, erősen italozó életmódot folytatva harmincévesen még mindig az ő nyakán léhűtősködik. S anyánk hangoztatja azt az álomképét, miszerint jóravaló és okos kisfia van, aki pillanatnyilag némi zavarral küzd, s még az sem ingatja meg ebbéli elképzelésében, hogy ez az átmeneti zavar immár tíz éve tart.
Ha a gyerek riadtan kijön a WC-ből, hogy a víz folyik és nem áll meg, akkor az anya megnyugtatja, hogy majd ő megoldja, nem kell szólni apunak. Aztán kimegy a fiával a környező erdőbe, csúzliágast vágnak, és együtt csúzliznak hátul az udvarban.Egy idő után a gyerek már nem fog szólni az apjának, természetes lesz számára, hogy mindennel az anyját keresse. Az apa szép lassan azon kapja magát, hogy szinte nincs is szerepe, mint apa szép lassan megszűnik létezni, hiszen attól volt apa – a gyermek nemzésétől most eltekintve –, hogy ellátta azokat a dolgokat, amiket egy apának kell.
Ha a gyerek összeveszett a testvérével, akkor ne kezeljük őket, hogy oldják meg a maguk a problémájukat, hanem tegyünk mi igazságot közöttük.Ha a gyerek sírva felhív minket telefonon, hogy a nagymamája azt mondta rá, hogy tohonya, akkor ne tanítsuk meg a gyereket arra, hogy álljon ki a saját magáért, hanem hívjuk a telefonhoz a nagyit és mondjuk meg neki, hogy velünk gyűlik meg a baja, ha még egyszer megbántja a mi kis gyönyörűségünket. Egyenes út ez ahhoz, hogy előállítsunk egy pipogya, életképtelen, mamlasz felnőttet, aki képtelen magát ellátni és képtelen eligazodni az életben.
Szerző: Pilát Gábor
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.