Kínszenvedés lehet a leszokás az antidepresszánsokról, mondja két pszichiáter

A szorongás, áramütés-érzés, rossz hangulat, szédülés és álmatlanság csak néhány tünet azok közül, amelyekről a páciensek beszámoltak, mikor elhagyták a depresszióra felírt szereket, írja az angol DailyMailOnline, egészség-rovatában megjelent cikkében.

Bizonyos esetekben ezek annyira súlyosak, hogy a betegek újra elkezdik szedni a szereket – vagy azért, mert tévesen azt gondolják (vagy kezelőorvosuk azt mondta nekik), hogy ezek a depresszió visszatérésének a tünetei, vagy mert nem tudták elviselni az elvonási tüneteket.

Ezzel kapcsolatban látott napvilágot egy jelentés, amely aThe Lancet Psychiatrycímű pszichiátriai szaklapban jelent meg a közelmúltban. Szerzői arra figyelmeztetnek: az antidepresszánsokról való, mellékhatások nélküli leszokás sokkal hosszabb ideig tarthat, mint azt a jelenlegi szakirodalom állítja. A hivatalos álláspont szerint, amely az Egyesült Királyságbeli Nemzeti Egészségügyi Intézet (NICE) által kiadott irányelvekben szerepel, a legtöbb embernél az elvonási tünetek „általában enyhék és egy hét alatt elmúlnak”.

A jelentés mindkét szerzője maga is megtapasztalta az antidepresszánsok elvonási tüneteit – David Taylor, a King’s College London pszichofarmakológia professzora húsz évvel ezelőtt. „Ami velem történt, nem olyan volt, mint ahogyan azt a könyvekben olvastam.” – mondta. A másik szerző, Dr. Mark Horowitz, a Londoni Egyetem kutatója, fokozatosan hagyta el az escitalopram (Lexapro, Magyarországon pl. Cipralex – a szerk.) nevű antidepresszánst az elmúlt 12 hónap során, melyet 15 évvel ezelőtt írtak fel neki. Dr Horowitz, aki PhD fokozatot szerzett az antidepresszánsok agyra gyakorolt hatásaiból, azt mondta: „Nem tudtam elképzelni, milyen súlyos tüneteket okoz az antidepresszáns megvonás, amíg én magam át nem éltem. Nehezemre esett elhagyni a Lexapro-t a tavalyi év során. Lefeleztem az adagot, de ettől szédülni kezdtem, álmatlanság, szorongás és ingerlékenység lett úrrá rajtam.” Hozzátette: „A NICE irányelvein kívül nem nagyon találtam semmit a szakirodalomban. Mikor az interneten kerestem útmutatást, betegfórumokon találtam észszerű tanácsokat – mindannyian egy sokkal lassabb elvonási programot javasoltak.”

Taylor professzor így írt: „Úgy tűnik, két ellentétes álláspont létezik az antidepresszánsok elvonását illetően. Míg az egészségügyi szakemberek úgy hiszik, az elvonási tünetek ritkák, nem súlyosak, és egészen gyorsan megszűnnek, sok beteg hosszú ideig tartó, súlyos tünetekről számol be, és arról, hogy nehézséget okoz az antidepresszánsok ajánlott módon való abbahagyása.” A szerzők ezért jelentésükben támogatják azt a javaslatot, amely alapján módosítani tervezik a hivatalos irányelvet, hogy antidepresszánsok elvonásakor az adagokat a szörnyű mellékhatások elkerülése érdekében sokkal lassabban csökkentsék.

Hogy az antidepresszánsok az utcai kábítószerekhez hasonló (vagy azoknál is erősebb) függőséget okoznak, nem újdonság, ahogy az sem, hogy ezek kémiailag valójában legális kábítószerek.

Bár orvosi körökben ez régóta tudott, az átlagember rendszerint csak akkor szembesül ezzel, amikor saját bőrén vagy családtagján keresztül nyer róla személyes tapasztalatot – sokszor csak akkor, amikor már késő.