Szemünk világán túl - egy orvos tangója

A táncra sokan sportolásként is tekintenek, sokan pedig egészségi okból ropják. Nem véletlenül, hiszen a tánc megmozgatja testünk minden porcikáját, nem különben örömet szerez.

Az első világháború előestéjén lázas forradalomként söpört végig a tangó Európában és Észak-Amerikán. Mai ésszel nehéz felfogni, hogy 1913-ban egy év leforgása alatt mennyire felforgatta az utcákat ez az Argentínából érkező tánc: a nagyvárosok hoteljeinek többsége táncos délutánokat szervezett, a párizsi Champs Elysées nagyobb házait tangózásra alkalmassá alakították, ruhadarabok, parfünök, ételkülönlegességek, színárnyalatok örökítették a tangót, rövid ideig még a banánt is Banana Tango-ként emlegették, mert így színéről, amivel a tangót összekapcsolták, könnyebb volt a gyünölcsöt azonosítani.

A tangó-láz átütő erejét legjobban talán az érzékelteti, hogy Párizsban, Chicagóban, Toledóban vasúti kocsikat, Atlantic Cityben pedig a helyi trolijárat egyes szerelvényeit parkettázták le kifejezetten azért, hogy a közönség utazás közben is tangóra perdülhessen. Bár rövid időre a hatóságok és az egyház háttérbe szorította a táncőrületet, nem tűnt el teljesen, a szalonokból többnyire visszaszorult a táncstúdiókba, ahol versenytáncos formában tovább élt. A tangó aranykora 1936-1955 között vezetett, amikor is tartósan tömegjelenséggé, sokak számára életformává vált, meglepően összetett társas dinamikával, szokásrendszerrel és kultúrával. A széles néprétegeket megmozgató tangó táncnak, mint tömegjelenségnek Argentínában végül egyrészt más táncformák, elsősorban a rock&roll betörése, másrészt az egyre erősödő diktatúra időszaka vetett ideiglenesen véget.

A tangó lassú, napjainkig tartó második forradalma az 1960-as években, a katonai diktatúra végével kezdődött, ezúttal a színpadi tangó Argentínából Párizsba és New Yorkba érkezésével.

Európa- és Észak-Amerika nagyvárosaiban sorra nyíltak a tánciskolák, ahol kezdetben még a tangó színpadi elemekkel erőteljesen vegyített formáját oktatták, ám napjainkra a hangsúly áttolódott az argentin tangóval, mint társas tánccal való ismerkedés felé. Mára a világ bármelyik nagyvárosában is töltünk egy estét, jó eséllyel találhatunk az argentin tangó szokásrendszerét többé-kevésbé követő milongát., vagyis tangó táncestet. Egy milongán a táncra cabaceóval, vagyis a szemezés egy formájával kérik fel a leendő partnert, a felkérés pedig egy három-négy számból álló zenei egység időtartamára szól.

A tánc nem pusztán mozgás, hanem a zene, és részben a zene által inspirált érzések közös megélése a mozgásban.

A zene teljesebb megismerését gátló legfőbb akadály ma nyelvi, hiszen a hallgatónak értenie kellene a közel 100 évvel ezelőtti Buenos Aires városi szlengjével, a lunfardóval vegyített argentin spanyol énekszövegeket. E nyelvi akadály elmozdításához jelentik az első fontos lépést Nagy Lea magyar tangó szöveg fordításai, amellyel az olvasó Milibák Tibor ízléses fotóival illusztrált, hiánypótló kötetet tart a kezében. A fordításokat követő QR kódok segítségével pedig az olvasó egyszersmind hallgatóval is válhat, hiszen a QR kódok a tangók egy-egy ismertebb tánczenekar által előadott felvételeire mutatnak. A szövegekkel és a zenével való ismerkedés segíti az olvasó és a hallgató utáni harmadik lépést, a táncossá válást is. A Milonga azonban nemcsak a tánc, hanem általában az argentin kultúra -és költészet iránt érdeklődők számára is kellemes és hasznos forrásmunka, nem csak magyar, hanem angol és spanyol fordításban, Gyenis Balázs izgalmas bevezetőjével.

A kiadvány fotó illusztrátoráról, Milibák Tiborról érdemes megemlíteni, hogy szerénységénél csak szakértelme nagyobb, amellyel szakmai területe egyik vezető tekintélyévé vált. Lehetett volna muzsikus, fotóművész vagy táncos, ám ő mégis az orvosi hivatást választotta. Évente több mint 1500 szürkehályog műtétet végez. Élete a szenvedély és a fegyelmezettség sajátos elegye. Volt már kiállítása az argentin táncos fotóiból, láttunk képes kiadványt tőle, és most egy újabbal örvendeztet meg bennünket, amelyhez az ő titokzatos, egzotikus táncos fotó illusztrációi adják a teljes egészet. A családi gyökereihez tudatosan hű és mindmáig szerény Dr. Milibák Tibor osztályvezető szemészfőorvos az ambuláns rendelésein – szinte egyedüliként - személyesen hívja vizsgálatra a betegeket, szabadidejében pedig zenét hallgat, táncosokat fényképez, miközben hetente több estén át ő is tangót táncol valahol.

Szigethy Emma