Napok, melyeken minden balul sül el

A menstruációs ciklus a női nemi hormonok csodálatos összjátéka, mely minden termékeny korban lévő nő életét meghatározza. Bár ez egy természetes élettani folyamat, sajnos nem mindenkinek zavartalan.

A nők 80 százaléka a menstruációt megelőző 7-10 napban különféle testi-lelki tüneteket észlel magán.

Minden ötödik nő életét kifejezetten megnehezítik ezek a tünetek. Ingerlékenység, depresszió, túlérzékenység, fáradság, puffadás, falásrohamok, általános rossz közérzet - kétszáz fölött van azoknak a tüneteknek a száma, amelyeknek az orvostudomány összefoglalóan a PMS, azaz premenstruációs tünetegyüttes elnevezést adta.

Mi okozza a kellemetlenségeket sokunk életében? A PMS még sok feltáratlan összefüggést tartogat a kutatóknak, de az már bizonyos, hogy fő kiváltó oka a hormonok egyensúlyszintjének megváltozása. A női nemi hormonok (ösztrogén, progeszteron) szintje hatással van a központi idegrendszerre. A hormonszintek ciklikus változása ugyanis az agy egyik kémiai anyagának, a szerotoninnak az anyagcseréjével is összefügg, a szerotoninnak pedig általános szabályozó funkciója van az emberi szervezetben. Ez a kémiai anyag szerepet játszhat a depresszió, a szorongásos zavarok, az evés- és alvászavarok kialakulásában.

Mi történik „azokon” a napokon?

A PMS-t úgy lehet megkülönböztetni a hasonló tüneteket okozó egyéb betegségektől, hogy a menstruáció végétől a peteérésig tünetmentes időszak van a nő életében. Ha ismerjük a testünkben zajló természetes folyamatokat, akkor magyarázatot kaphatunk a változásokra is, amelyeket hónapról-hónapra észlelünk magunkon, és könnyebben meg tudunk küzdeni a tünetekkel is.

Lássuk tehát, hogyan is néz ki a női ciklus!

A női szervezet minden hónapban felkészül a fogantatásra, azaz a megtermékenyült petesejt befogadására. Amennyiben ez nem következik be, a szervezet kilöki a petét és vele együtt a feleslegessé vált belső nyálkahártyát, és létrejön a menstruációs vérzés. A menzesz első napjától számítjuk a mindenkori új ciklust.

A menstruációs ciklust a hipotalamusz irányítja. Amikor a menstruációs vérzés véget ér, a hipotalamusz GnRH hormont bocsájt ki, ami az agyalapi mirigyet az FSH (tüszőérlelő) és az LH (tüszőrepesztő) hormonok kibocsájtására ösztönzi. Ezek a hormonok a petefészket ösztrogén termelésre késztetik, amely elindítja a petesejtérlelést a tüszőben. Az ösztrogénnek más feladata is van: a ciklus kb. 5-14. napja között, az úgynevezett „felépítési” (proliferációs) szakaszban hatására újul meg a méhnyálkahártya. A 14. napon az ösztrogén elér egy bizonyos szintet a vérben, amely a hipofízist luteinizáló hormon (LH) termelésére serkenti. Ez a hormon váltja ki a tüsszőrepedést.

A kiszabadult petesejt útnak indul a méh felé, a visszamaradt tüsző-burok pedig sárgatestté alakul és nagy mennyiségű sárgatest-hormont, azaz progeszteront kezd termelni. Ezzel a női ciklus új szakaszához érkezik, a PMS tüneteinek megjelenése szempontjából különösen fontos luteális (sárgatest) szakaszba. Ez a szakasz a ciklus 14. napjától a menstruáció kezdetéig tart, a premenstruációs tünetek is ehhez az időszakhoz köthetők. Az ovuláció idején a progeszteron átveszi a „hatalmat” az ösztrogéntől, koncentrációja pillanatok alatt 2-300-szorosára változik annak érdekében, hogy a méhnyálkahártyát a beágyazódáshoz előkészítse.

Ha a megtermékenyítés nem következik be, a petefészek csökkenti az ösztrogén és progeszteron termelését. A menstruáció kezdete előtt fokozatosan visszafejlődik a sárgatest, és nem termel több progeszteront. Ebben az időszakban mindkét hormon szintje hirtelen leesik, a feleslegessé vált nyálkahártya leválik, azaz megkezdődik a menstruáció és vele együtt az új női ciklus.

Cikkünk következő részében a női ciklus és az életmódváltás fontosságára hívjuk fel a figyelmet.