Húsvétoljunk egyszerűen: nyuszis vajas keksz

Húsvétkor is hódítanak a kekszek. Ha stílusos, ünnepi finomságra vágyunk, de továbbra is az egyszerűség hívei vagyunk, a nyuszis vajas keksz épp megfelelő választás.

Nyakunkon a húsvét! És ezzel együtt a tavaszi szünet. Ilyenkor itthon az összes gyerek és állandóan azt lesik, mi finomsággal tömhetnék meg a hasukat. Pedig azt hittem, hogy az öt étkezést egy életre elfelejtettük. Ja, pont úgy. Igazából nem is mondtam igazat, mert az öt étkezést tényleg elfelejtettük, helyébe a folyamatos táplálkozás lépett.

Ez tehát egy nagyon felfokozott helyzet. Sokat kell termelnem nagyon rövid idő alatt.

Nassolnivaló tekintetében ilyenkor más szóba sem jöhet, csak a kekszek. Édes és sós változatban. Mert egyszerűen elkészíthetők, kelesztés helyett elég pihentetni őket (rizikófaktor kizárva, hogy esetleg a nagy felfordulásban élesztő helyett sütőport kevertem a tésztába), nagyobb energiabefektetés nélküli is nagy mennyiségben gyárthatók, jól adagolhatók, kültéri programokra is magunkkal tudjuk vinni és a formájukat is könnyűszerrel az ünnep hangulatához tudjuk igazítani. Ha van otthon megfelelő sütikiszúró forma. Anélkül is lehet, csak akkor megdől az egyszerűség elmélete. Szóval, én inkább vennék a helyedben….

Minden évben próbálok valami újdonsággal előrukkolni, mert bár nagyon jó, hogy egyes recepteket már éjjel, álmomból felverve is fel tudnék mondani, de egy kis változatosság soha nem árt. Én is lelkesebb vagyok tőle. De nemcsak úgy lehet újítani, hogy egy korábban soha nem használt receptet próbálunk ki, hanem ha egy ismert alapanyagot nem a szokásos módon használunk fel.

Hogyan? Elmesélem.

Pár napja olyan dolog történt velem, mint még soha! Szedres-csokis pitét sütöttem és a szélek levágása után maradt egy darab nyers tészta, ami már nem fért bele a pitesütőbe. Úgy néztem rá, mintha csodát látnék. Mert nálunk soha, semmiből nem marad egy morzsa sem. Nemhogy egy nagyobbacska darab, ami egy újabb pitéhez kevés ugyan, de ahhoz meg sok, hogy csak úgy kidobjam.

Ott álltam hát a kezemben egy darab nyers pitetésztával – amitÉva blogjánolvastam – a kezemben és azon tűnődtem, hogy mit is kezdjek vele. Állagra majdnem olyan volt, mint a linzer, de mégsem, mert hiányzott belőle például a sütőpor és tojássárgája helyett egész tojás volt benne, ráadásul kettő. De én akkor sem akartam kidobni. Így aztán elővettem a nyuszis sütikiszúromat és a legkisebb pogácsaszaggatót éslesz, ami leszalapon nekiálltam kekszet készíteni belőle, mintha csak linzertésztával dolgoznék. Lekvárt is tettem bele, ahogy azt kell.

Talán nem árulok el nagy titkot, hogy egy szem sem maradt belőle.

Nyuszis vajas keksz