A lovag, akit vérfarkassá változtattak: kiderült Arthur király legendájának legnyomasztóbb titka

Amikor a kerekasztal lovagjairól beszélünk, mindenkinek Lancelot vagy Gawain jut eszébe, pedig a háttérben ott lapul egy sötétebb, sokkal emberibb tragédia is. Ez a történet nem a dicsőségről szól, hanem a kiszolgáltatottságról és a hűségről, amit még a vérfarkasbőr sem tudott kitépni egy nemes szívből.

• Sir Marrok neve méltatlanul merült feledésbe a nagy hősök árnyékában.
• Hét teljes éven át kényszerült farkas alakban élni az erdők mélyén.
• Saját felesége volt az, aki elátkozta a lovagot.
• A középkori krónikák szerint még állatként is megőrizte nemes lelkét.
• Végül visszakapta emberi alakját, de a sebhelyek örökre megmaradtak.

A legtöbben ismerik Sir Lancelot nevét, de Sir Marrokét már kevesen. Pedig Marrok sorsa jól mutatja, hogy az Arthur-mondakör nem csak csillogó páncélokról és Szent Grál keresésről szólt. A sötét mágia és a családi árulás legalább annyira része volt a mindennapoknak, mint a lovagi tornák.

Sir Marrok, az ismeretlen vérfarkas

Thomas Malory (kb. 1415–1471) egy angol lovag volt, aki a rózsák háborúja idején élt, de a hírnevét nem a csatatéren, hanem a rácsok mögött alapozta meg. Ott írta meg ugyanis a főművét, az Arthur halálát. Ebben a könyvében, a grál küldetések és a királyok háborúi között egyetlen mondat erejéig emlékszik meg egy lovagról, akinek a neve csatatéri dicsőségek és szerelmek helyet egy átok miatt maradt fent: hét évet töltött ugyanis vérfarkasként.

Malory úgy ír róla, mint „Sir Marrok, a jó lovag, akit elárultak és hét évre vérfarkassá tettek”. Egyetlen mondat. Nincs magyarázat. Nincs folytatás. Csak egy vérfarkas, aki ott ül a Kerekasztal lovagjai között, ami nyilvánvalóan elég közismert dolog volt a 15. században ahhoz, hogy Malory nem érezte szükségét annak részletezésére.

Akkor mit tudunk Arthur király lovagjáról?

Sir Marrokot, ha nem árulják el, valószínűleg be sem került volna a históriákba, mert a kevés fennmaradt történet alapján a világtörténelem legunalmasabb lovagja volt. Az arcán lévő sebhelyet is a saját kutyáitól szerezte. Miután a felesége elátkozta, megpróbált hazatérni a saját várába, hátha felismerik. De a hűségesnek hitt vadászkutyái – akiket ő maga nevelt és tanított – nem a gazdájukat látták benne, hanem egy betolakodó fenevadat. A felesége ráuszította őket, és a falka szabályosan szétmarcangolta a vérfarkassá változott Marrok arcát és vállát. Miután hét év után visszakapta emberi alakját, a mágia nem tüntette el a sérüléseket. A sebhelyek vele maradtak, emlékeztetve őt és az egész udvart az árulásra.

Hírhedt boszorkányok

Az átok mechanizmusa Arthuri irodalom ismert szimbolikája alapján működik. A mágia ebben a világban szinte teljes egészében a nőké, és szinte csak férfiak válnak a varázslat áldozatává. 

• Nimue, Merlin tanítványa például saját mesterét átkozta el. Egyes verziók szerint a Stonehenge alá zárta be egy soha véget nem érő álomba.
• Morgana le Fay évtizedekig dolgozott Arthur ellen, pedig a saját vérvonalához tartozott.
• Gawain is egy nő természetfeletti próbáját bukta el egyik saját küldetése során, aminek alaposan megitta a levét.

Marrok felesége is ebbe a sorba: úgy jelenik meg a történetben, mint egy olyan nő, aki elég erős okkult képességgel rendelkezik ahhoz, hogy átformálja egy lovag testét, és nyomós oka is van rá, hogy ezt tegye. De, hogy mi volt ez az ok, Malory nem árulja el.

Miért nem maradt fent több a Sir Marrok történetéből?

A történet rövidsége is árulkodó. Malory egy 15. századi közönségnek írt, akik valószínűleg ismerték az előzményeket, ezért nem tartotta fontosnak azt rögzíteni. Ha ő maga találta volna ki Marrokot, be kellett volna mutatnia. Nem tette. Az irodalom történészek úgy vélik, hogy az író egy olyan történetre hivatkozik, amely már létezett az írt és hallott népmesei hagyományban. Bár Marrok története a népmesék homályába veszett, de a sebhelyes arcú lovag emléke ott kísért minden teliholdnál.

Ezek a cikkek is tetszeni fognak: