Csempézzünk otthon, egyedül!

Számos elszánt lakásbirtokos egyedül áll neki a csempézésnek – természetesen úgy, hogy azért tájékozódik a művelet mikéntjéről.

De hogyan is kell csempézni?

Ha nem szeretnénk szakembert fogadni a csempézés elvégzéséhez, netán olyan kis területről van szó, amit úgy gondoljuk, magunk is meg tudnánk csinálni, mindenképp érdemes tudni nemcsak a csempézés pontos menetét, hanem azt is, mi jellemző a padló- illetve a fali csempékre. Hiszen ugye nem mindegy, melyikkel dolgozunk!

A kerámia fali csempék általában 20-szor 10-es méretben, vagy mindkét oldalon 10,8-as méretben kaphatók. A padló csempéket viszont nyilvánvalóan más célra használjuk, ezért ezeket nagyobb hőmérsékleten égetik ki és vastagabbak lesznek. Szintén 20-szor 10-es méretben, 10,8-szor 10,8-as vagy 10-szer 10-es méretben szerezhetjük be őket. A köztes csempékről is érdemes tudni. Ezekkel rakják ki a padló vagy a fal legnagyobb felületét. Azokról a csempékről van szó, amelyeknek nincsenek szépen elsimított vagy kerekített végeik, mert úgyis középre kerülnek. Némelyik modell kiképzése azt is könnyíti, hogy egymás mellé illesszük őket.

Amelyek a csempézett rész szélére kerülnek, azok a peremcsempék, mázas éllel és lekerekítéssel. Sarokcsempék is vannak, kerekített szomszédos élekkel ellátva. Az univerzális csempe pedig mindenhol használható, ennek megfelelően van kialakítva. Szokás a csempesort lezárni kvadráns sorral, ez fele annyira széles, mint az átlagos csempe, egyik hosszanti élét lekerekítik.

Hogyan lássunk neki a csempézésnek?

Előszöris – ahogy a legtöbb műveletnél -, meg kell tisztítanunk a falfelületet, ahová a csempék kerülnek. Ne csak tiszta, száraz is legyen, és lehetőleg nem egyenetlen. Ha mélyedések találhatók a falon, gletteléssel javítsuk ki azokat.

Szükségünk lesz egy vízmértékre, mert azzal ellenőrizni tudjuk, pontosan vízszintesen rakjuk-e az első csempesort. A teljes fal csempézéséhez érdemes vízszintes szintezőlécet is használni! Szükség lehet arra is, hogy a csempék szélességét bejelöljük – ezt egy másik lécen tegyük meg: ez lesz a mérőléc. A csempék helyzetét kellően meg tudjuk becsülni a szintezőlécen. A kijelölést kezdjük egy középvonalon (pl. a fal közepén)! Ezzel megkönnyítjük dolgunkat, ha vágni is kell egy csempét, akkor a vágott darab a sor végégre fog kerülni.

Ha eldöntöttünk, melyik falvégen kezdjük rakosgatni a csempéket a falra, itt rögzítsünk fel egy függőleges lécet mértékül. Így vízszintesen és függőlegesen is lesz illesztő lécünk – mielőtt a csempézéshez hozzálátunk, azt is ellenőrizzük le, valóban derékszögben állnak-e egymással. Egy sarokcsempét is odaállíthatunk ellenőrzésképpen.

Az első lényegi lépés a csemperagasztó felkenése. Legokosabb olyan ragasztóval dolgozni, amelyet a csempe gyártója javasol. A ragasztót szép egyenletesen kenjük a falra (először mindig csak egy kisebb területen) és simítsuk el spatula segítségével. Majd kezdjük vízszintesen rakosgatni egymás után a csempéket, és erősen nyomjuk a falhoz. Legtöbb esetben az illesztőhorony nélküli csempéknél gyufaszálakkal szokás az egymástól való távolságot megtartani. Munka közben mindig törölgessük le a felesleges ragasztót és időnként ellenőrizzük a vízszintmérővel, hogy egyenes-e a sor. (Ezt érdemes négysoronként megtenni.)

Amennyiben falmélyedést szeretnénk csempézni, egy jó tanács: a mélyedés csempézése legyen az első lépés, majd közvetlenül a mélyedés falát csempézzük ki lekerekített éllel rendelkező csempékkel. Ezeket úgy rakjuk fel, hogy a fal kerekítés nélküli csempéit átfedjék. A vágott csempe nem mutatna jól, ezért azt inkább a mélyedés hátsó falára használjuk.

Hogyan vágjunk csempét?

Vágott darabokra szükség lesz, még akkor is, ha tökéletesen dolgoztunk. Ne ijedjünk meg, a csempevágó használata nem bonyolult. Csempekarcolóval is dolgozhatunk, amely, ha a kijelölt vonalon megkarcoljuk, kis ráhatásra (mindkét oldalát határozottan lenyomva) kettétörik, és már meg is van a kívánt méretű csempedarab.

A fugázás azt jelenti, hogy a csempék közötti réseket egy bizonyos színnel kitöltögetjük. Csempéző cementet használnak hozzá, melyet vízzel kell keverni vagy paszta formában készen is megvehetjük. Ne fukarkodjunk a fugázó anyaggal, bőven rakjunk belőle a csempék közé és nyomkodjuk is a helyére, de a felesleget töröljük le, mielőtt még megköt az anyag! A művelet végén, ha megkötött és megszáradt, ismét töröljük át puha textillel őket.

A padlócsempék lerakásánál hasonlóan járunk el, mint a fali csempéknél, de nyilván vannak különbségek. Legjobb, ha a padlócsempe beton alapra kerül. Ha fára szeretnénk rakni, akkor egy legfeljebb 15 centiméteres réteget kell alárakni, pozdorja vagy réteges lemezből. Figyeljünk arra – akár a fali csempék esetében is -, hogy a felület mennyire egyenletes. Ha nem találjuk annak, javítsuk ki, mielőtt lecsempézzük!

Szintén vágószerszámra lesz szükségünk a padló csempék elvágásához. Mindig jelöljük be, mekkora darab kell. A csempe hátsó oldalán végezzük a bejelölést ceruzával vagy filccel – azt a csempét, amelyet majd elvágunk, helyezzük mázzal lefelé az utolsó csempére, amelyet majd követ; rakjunk rá még egyet, amelyet a falig igazítunk. Amekkora helyet nem fed a vágnivaló csempéből, akkora darab fog nekünk kelleni. Mindig számozzuk meg a csempelapokat, hogy tudjuk, melyiket hová fogjuk rakni – így akkor sem lehet gond, ha a vágatást mással végeztetjük.

S végül egy kisebb művelet: hogyan cseréljük ki a törött csempét? A törött csempe cseréjéhez először a fugát kaparjuk ki körülötte. Majd a csempe közepét kezdjük el ütni kalapáccsal és hidegvágó szerszámmal. Ha a teljes csempét kiszedtük, a régi ragasztót is kaparjuk le. Ragasztózzuk meg az új csempe hátsó oldalát, majd tegyük a helyére és nyomjuk oda. Várjuk meg, amíg megköt, csak ezután kezdjük el felrakni az új fugát köréje.