Milyen gyakran hallja egy anya, hogy szeretlek?

A magyarok 70 százaléka szerint egy anyukának legelőbb a szülés utáni 3. évben kell visszatérnie dolgozni, holott minden harmadik megkérdezett tapasztalta már, hogy negatív megkülönböztetés ér egy édesanyát álláskereséskor – derült ki a Rendi friss, anyák napi kutatásából. A karrier nem is áll az anyák fontossági sorrendjének élén: család, háztartás, feltöltődés követi egymást. Bár minden negyedik családban még mindig apa a fő kenyérkereső, még sincs nagyobb szava a döntésekben. Az anyák napi felmérés legjobb híre, hogy tízből négyen hetente mondják édesanyjuknak, hogy „szeretlek".

Szinte mindenki egyetért abban, hogy a nőnek vissza kell térnie dolgozni a gyerekvállalás után, abban viszont már eltérnek a vélemények, hogy mikor tegye meg. A Rendi legfrissebb, anyák napi felméréséből az látszik, hogy tízből ketten úgy vélik, akár a szülést követő 2 évben, már a gyerek fél éves korától bármikor munkába állhat az anya, kétharmaduk viszont inkább a 3-5 év elteltét tartja ideálisnak. A Rendi kutatásában arra is kíváncsi volt, milyen kihívásokkal kell számolnia egy édesanyának: „sajnos, háromból egy nő számolt be róla, hogy őt vagy közvetlen hozzátartozóját érte már negatív megkülönböztetés álláskereséskor az anyaság miatt” – ismertette a kutatás eredményeit Csillik Timur, a Rendi ügyvezetője.

Bár egyre többen állítják, hogy mindkét szülő közel azonos mértékben járul hozzá a családi kasszához, a válaszadók közel fele apát jelölte meg fő kenyérkeresőnek. Ettől függetlenül a családi pénzügyekbe és a döntésekbe való beleszólást illetően azonosak a vélemények. „Tízből kilencen úgy tartják, mindkét szülőnek közösen kell kezelnie a kasszát, és a többet keresőnek sincs nagyobb szava a családban” – emelte ki Csillik Timur.

Anyáé az otthoni munka nagy része?

Anyának és apának nemcsak a fizetése eltérő nagyságú, de a családi feladatokból is különbözőképpen veszik ki a részüket. „A miérteket ugyan nem firtattuk, de jól látszik, hogy tízből nyolc családban a nő marad otthon a lázas gyerekkel, 10 százalékban pedig csak a nagyszülőkkel együtt tudják megoldani az ilyen helyzeteket” – mondta Csillik Timur. A „fuvarozásból” és a leckeírásból viszont mindketten kiveszik a részüket. „Tízből kilencen vélik úgy, hogy a szülőknek felváltva vagy együtt kell oviba, iskolába vinni a kicsiket, illetve a leckeírás és kikérdezés szintén közös feladat” – tette hozzá a ügyvezető igazgató.

Az anyák napi felmérésben arra is kíváncsiak voltak, mi az, amire mindenképp egy anyának kell megtanítania gyermekét: a válaszadók kétharmada szerint elsősorban ilyen az illem, illetve az illedelmesség, valamint, hogy hogyan bánjon az idejével és a pénzzel a csemete. A felmérés tanulsága alapján viszont a későbbi gyereknevelési mintákat fele-fele arányban örököljük szüleinktől.

Anyának csak a házi munka után jöhet a pihenés

„Szerettük volna látni, a házi munkából ki mennyire veszi ki a részét. Bár a kutatásban egybehangzó vélemény, hogy a háztartásban élő családtagoknak közösen illene részt vállalni benne, a gyakorlatban tízből hat családra igaz, hogy alkalomszerűen besegít valaki anyának” – tette hozzá a Rendi szakembere.

A felmérésben résztvevők szerint az édesanyák fontossági listáján az első helyen szinte minden esetben a család áll, ezt követi a háztartás, és csak azután jön a feltöltődés. Tízből mindössze ketten gondolják úgy, hogy a karrier is állhat az élen.

Hazafutunk, ha baj van

„Arra is kíváncsiak voltunk, vajon milyen gyakran mondjuk anyukánknak, hogy szeretjük. Bár nem csak a kimondott szónak van ereje, örömmel tapasztaltuk, hogy a megkérdezettek egyharmada az elmúlt héten legalább egyszer kiejtette a bűvös varázsigét” – tette hozzá Csillik Timur. Az anyákhoz fűződő szoros kapcsolatot jól példázza az is, hogy a válaszadók fele napi kapcsolatban van édesanyjával, 15 százalékuk 2-3 naponta, és tízből egy azok aránya is, akik minimum heti egyszer igyekeznek sort keríteni legalább egy telefonhívásra.

A feltétlen bizalom jele, hogy háromból ketten felnőttként is édesanyánkhoz fordulunk, ha azonnali segítségre van szükségünk. Az apákkal viszont már nagyon más a helyzet: alig 3 százalékunk fordul édesapjához szorult helyzetben. Az anyukák után a házastárs, pár a legnépszerűbb „megmentő”.