Ezek lehetnek a vetélés okai

A terhesség első 12 hetében a vetélés kockázata viszonylag magas, sokan ezért nem is jelentik be ez előtt a tágabb környezetnek a babavárás tényét. Természetesen a magzat elvesztése igencsak megviseli mind a nőt, mind a férfit, és ilyenkor mindenki a miértekre keresi a választ. Dr. Lőrincz Ildikó, a Nőgyógyászati Központ nőgyógyász-endokrinológusa a leggyakoribb nőgyógyászati és hormonális okokat sorolja fel, melyek a vetéléshez vezethettek.

Amikor a terhességnek egyszer csak vége szakad

Spontán vetélésről akkor beszélünk, amikor a terhesség a 24. hét előtt valamilyen oknál fogva, spontán megszakad. Ez leggyakrabban az első trimeszterben szokott megtörténni- statisztikák szerint a kezdődő terhességek közel egynegyede így végződik, és sokszor olyannyira korán, hogy a kismama még csak nem is tudott az állapotáról. A vetélés jelei a vérzés és a hasi görcsök, mely során a méhszáj fokozatosan kinyílik. Attól függően, hogy a spontán vetélés során teljesen kiürül-e a méh, vagy sem, szükség lehet műszeres befejezésre. Ha teljes mértékben nem tud kiürülni és összehúzódni, akkor szükséges műtéti úton is beavatkozni.

A vetélések egy részének hátterére soha nem derül fény- ekkor nagy valószínűséggel kromoszóma-rendellenesség miatt következett be (idősebb korban igen gyakori) ám van, hogy alapos utánajárással kideríthető az ok.

Progeszteronhiány

A progeszteronhiány igen gyakori állapot, mely teherbe esési nehézségeket és korai vetélést eredményezhet. A progeszteron ugyanis igen fontos hormon, mely –többek között- segíti a tökéletes beágyazódást. Minél nagyobb mértékű a hiány, annál nagyobb eséllyel következik be vetélés. Már a várandósság előtt is lehetnek tünetei – pl. menstruáció előtti barnás folyás, elhúzódó vérzés-, így már ekkor el lehet kezdeni a kezelést. Természetesen, ha a terhesség során derül fény az állapotra fenyegető vetélés miatt – vérzés, görcsök-, akkor mihamarabb progeszteronpótlásra van szükség, csakúgy, mint a tervezési időszakban (a ciklus második felében)

Pajzsmirigyzavar

"Akár pajzsmirigy alulműködésről, akár túlműködésről van szó, mindkét állapot nagyban befolyásolja mind a teherbe esést, mind a várandósságot. A szerv rendellenes hormontermelése ugyanis negatívan hat a menstruációs ciklusra, a peteérésre, a megfelelő beágyazódásra és a magzat egészséges fejlődésére. Ráadásul a pajzsmirigy alulműködés gyakran progeszteronhiányt von maga után, ami tovább rontja a kihordási esélyéket. Az esetek többségében zavar esetén a terhesség nem is jön létre, ám ha mégis, akkor fennáll a vetélés és a fejlődési rendellenességek esélye. Éppen ezért érdemes a pajzsmirigy funkciók ellenőrzése a várandósság során, hogy szükség esetén az anyuka megfelelő terápiában részesüljön és egészséges gyermeknek adhasson életet"- mondja dr. Lőrincz Ildikó, a Nőgyógyászati Központ nőgyógyász-endokrinológusa.

PCOS

A PCOS során a petefészkekben kisebb-nagyobb ciszták alakulnak ki, és statisztikák szerint ekkor 30-35% is lehet a korai vetélés esélye. Az állapot mögött gyakran komplex hormonzavar áll. A betegség gyakran társul pajzsmirigyzavarral és progeszteronhiánnyal, ami még inkább rontja a kilátásokat. Sajnos kezeletlen esetben nem csak vetélést okozhat, de ekkor nagyobb eséllyel alakul ki a várandósság során magas vérnyomás és cukorbetegség is. A PCOS ultrahangos vizsgálattal és vérvétellel állapítható meg, és kezelésében nagy szerepe van a speciális, személyre szabott diétának, a rendszeres mozgásnak és szükség esetén a gyógyszeres kezelésnek.

Fertőzések

Várandósság során a hüvely ph-ja megváltozik, és ezért a kismama lényegesen fogékonyabbá válik különböző fertőzésekre. Amennyiben az anyuka figyel a tünetekre (égő, viszkető érzés, megváltozott hüvelyi folyás), és mihamarabb felkeresi a kezelőorvosát, akkor nagy eséllyel megelőzhető a baj. Ellenkező esetben a felszálló fertőzés a méhet és a burkot is elérheti, és vetélés –később koraszülés- következhet be. A terhes nőknek ezért fokozottan kell ügyelniük az intim higiéniára, és már a legapróbb tünetnél orvoshoz kell fordulniuk!

További okok a vetélések hátterében

• véralvadási zavar (trombofília, Antifoszfolipid-szindróma)
• anatómiai okok (pl. méhsövény, méh rendellenességei, gyenge méhszáj)
• autoimmun betegségek (pl. szisztémás lupus)
• mióma
• cukorbetegség
• ismeretlen eredetű (ez a leggyakoribb eset)