Így vegyük rá a lurkót a rendcsinálásra!

A rendetlenség, bár a kisgyermek jó barátja, minden szülő rémálma. Biztonságos és ésszerű keretek között megengedhető, de azért van egy határ.

Hogyan vegyük rá csemeténket a rendrakásra?

A gyermek számára a rendetlenség nem zavaró. Annál inkább az a szülőnek! Egy kisgyermeknek a dolgok szétpakolása, szétszórása a felnövés része, egy fázis a növekedésében, melyet azonban ki fog nőni. Engedjük meg neki, hogy szétpakoljon, de csak ésszerű és biztonságos keretek között. Ebben remekül kiéli magát és megdolgoztatja kis izmait is. Fogadjuk el a tényt, hogy rendetlenséget fog csinálni, ez segít felülkerekedni a frusztráción. Ezzel együtt azonban igyekezzünk a gyermek fejébe „adagolni” a megfelelő rendrakási szokásokat.

1.Tegyük az otthont biztonságossá!

Miközben a lurkó rendetlenséget csinál, azért igen fontos a ház, a lakás bababiztossá tétele is. Az, hogy ledobálja a padlóra a játékait, elfogadható, de hogy egy üveget vágjon a földhöz, szétrepítve a darabjait, az kevésbé. Győződjünk meg róla, hogy nincsenek számára elérhető közelségben olyan tárgyak, amelyeket elérhet, elejthet, eltörhet és baj lehet belőle!

2.Minimalizáljuk a sérülés lehetőségét!

A rendetlenség csak egy-, maximum két helyiségre terjedjen ki. Ne hagyjuk, hogy ezeket a kereteket a gyermek feszegesse. Saját területén a csemete csinálhat rendetlenséget, beleértve a nappalit is, ahol sok időt tölt együtt a család. Határozzuk meg vele együtt azt a területet, ahol engedélyezzük, hogy szétpakoljon – másutt azonban legyen tiltva a rendetlenség. Hangsúlyozzuk ki, hogy nem szabad, és maradjunk következetesek!

A dolgozószobában csökkentsünk a rendetlenséget azzal, hogy a könyveket szorosan egymás mellé rendezzük, így a gyermek nem tudja őket lerántani. A törékeny, sérülékeny tárgyakat mindig zárjuk el a lurkó elől, vagy tegyük olyan magasra, ahol biztosan nem éri el. Hagyjunk kint egy karton dobozt vagy üres tárolót, amelyet a gyermek jártában-keltében feltölthet fa spatulákkal, csészékkel, kanalakkal, tálakkal, ugyanis ezekkel nagyon szeretnek játszani.

Állítsunk fel határokat: a mama rúzsát a tükrön ki lehet próbálni, meg lehet fogni az elektronikai kütyüket és a véletlenül elszakítani egy lapot a könyvben. De ezek a tevékenységek ne forduljanak megfékezhetetlen tombolásba, mert ha egyszer megengedőek vagyunk, megnézhetjük, milyen károkkal kell szembesülnünk.

3.Fogjuk vissza magunkat!

Hagyjuk, hogy a gyermek szétpakoljon és csak a nap végén rakosgassuk el a dolgokat. Ha napközben folyton utánuk szaladgálunk és szüntelenül pakolászunk, csak feleslegesen idegesítjük magunkat és húzzuk fel a vérnyomásunkat.

4.Tanítsuk a gyermeknek a rendet!

Amikor összepakolunk, a lurkó legyen jelen. Így láthat bennünket, miközben rendet csinálunk. Kérjük meg, hogy az utolsó pár darab játékot rakja el ő a dobozba. Segítsünk is neki ebben. Kérdezzük meg, „tudsz segíteni nekem elrakni a játékokat?” Akár tegyük is a kezébe az elrakásra váró játékot.

Adjuk a kezébe a csészét, hogy vigye vissza a konyhaszekrényhez. Dicsérjük az igyekezetét és adjunk neki puszit! Évekbe telik és sok-sok türelembe, mire a már nagyobbacska gyermekben teljesen kialakul a rendrakás szokása, de mivel beleivódik, később már nem lesz gondunk ezzel.

5.Ne csatlakozzunk a gyermekhez!

Ne váljunk nyafogóvá, amikor eljön a rendrakás ideje és mindig a nap végén végezzük azt el. Ez a gyermeknek egy biztonságérzetet ad, valamint egy pozitív példát nyújt számára, hogy felül akarjon bennünket múlni. Ha valami eltört, ami megsértheti a csemetét, akkor azt természetesen azonnal szedjük össze, takarítsuk fel.