Előbbre jutunk, ha tudjuk a jövőt?

Miért akarjuk tudni a jövőnket? Hogy könnyebb legyen dönteni bizonyos helyzetekben?Hogy tudjuk, nem kell, vagy éppen kell-e aggódunk valami miatt? És mi segít ebben?

A technikai fejlődés korszakában, a gazdasági- és pénzügyi tanácsadók, előrejelzők, statisztikai elemzők, álomfejtők korában, akkor, amikor az asztrológia, a jóslás is egyre elfogadottabb.

Vajon mit várunk, mit akarunk tudni a jövőről?

Sokat ülhetünk és filozofálhatunk rajta, s a vitákat a végtelenségig lehetne folytatni. Az asztrológiai nem egzakt tudomány, ugyanakkor az évtizedek során számos igaztalan dolog jelent meg már vele kapcsolatban.

Az emberek nem tudják, merjenek-e hinni az elemzések pontosságában. Tzu azt mondta: akinek van hozzá tehetsége, nem jósol előre, akinek viszont nincs, az igen. Az égető kérdés azonban az, hogy miért van szükségünk a jóslásra?

Hogy csökkentsük bizonytalanságunkat, rendezzük a lelkünkben dúló vitákat, felkészítsük magunkat, jobb döntéseket hozzunk, legyen időnk alkalmazkodni? Marcus Aurelius Antennas azt mondta: „Sose hagyd, hogy a jövő zavarjon téged! Találkozni fogsz vele, ha úgy kell lennie, ugyanazokkal a fegyverekkel, amelyekkel most, a jelennel szemben állsz.” Hát akkor mit akarunk? Ha nem akarjuk megjósolni a jövőt, találjuk ki?

Asztrológia

Az asztrológia lényege nem a számításaiban rejlik és a módszereiben, hanem a szimbolizmusában, törvényeiben és szerkezetében, amely áthatja a világot, és az univerzum gerincét alkotja. Az asztrológiai számítások a bolygó mozgásán alapulnak, az állatövi jegyek nagyjából 2000 évesek.

A XX. század az asztrológia felvirágzásának, és pontosabb megismerésének időszaka volt. Az asztrozófiáról, asztropszichológiáról és a kozmobiológiáról is elmondható ugyanez. A csillagászati számítási módszerek is fejlődtek: az úgynevezett ephemeris (csillagászati évkönyv) számítások pontossága; Kepler három törvénye a bolygómozgásról.

Newton gravitációs törvénye idején is gyorsan fejlődött az asztrológia, de megtorpant három évszázadra. Newcomer amerikai csillagász kiemelkedően pontos csillagászati számításait, csak a XX. század elején sikerült befejezni.

Az emberi viselkedéstudomány mindenesetre bemutat néhány technikát, ami a jövő tudásával kapcsolatos, és más, mint az asztrológia és a horoszkóp. Hisszük vagy nem, íme néhány elképzelés, hogy megjósoljuk elkövetkező napjainkat!

1. Az önprogramozás nagyon hatékony: például, „ő az én szerelmem, és el fogom venni feleségül”, vagy „átmegyek a vizsgán.”

2. A direkt elképzelés, vizualizáció: bizonyára hallottunk már róla.

3. Az energia feltöltés: önbecsülés, magabiztosság, remény, kellemes várakozás.

4. Úgy kell viselkedni, mintha már elértük volna a célunkat!

5. Higgyünk bennük, és valósággal érezzük azokat a helyzeteket, amelyeket úgy várunk!

6. Fontos a hit, az Istenben való hit is!

7. A céljainkat fel kell sorolnunk magunkat, és meggyőződésünk kell lennie, hogy elérjük azokat!

Tudomány

„A közgazdász olyan szakember, aki holnap tudni fogja, miért nem működnek ma a dolgok, amelyeket tegnap megjósolt.” - mondja Evan. Az idősorok elemzése és más statisztikai módszerek múltbeli trendeken, adatokon alapulnak.

Az üzleti dolgokat a tapasztalat és a történeti elemzés viszi előre. Számos technikát alkalmazhatunk a jövő megjóslására számok, szimbólumok, mondatok és érzelmek alapján. Ahogy Einstein mondta: ,,Sosem gondolkodom a jövőn. Elég hamar meg fog érkezni.”

Sokan úgy gondolják viszont, hogy magabiztos és merész döntés mindenféle előzetes felkészülés nélkül várni a jövőt. Valójában helyes dolog jósolgatni a jövőt? A jóslás, az előrejelzés jó üzlet, de tele van kockázatokkal.

A pontos előrejelzések segíthetnek felkészülni dolgokra a jövőben, és felismerni, milyen viselkedés, életvitel lehet romboló saját magunkra nézve. A tippek önbeteljesítő jóslattá is válhatnak, azaz ha valaki meg van győződve valaminek a sikerességéről, az valóban be is jön.

Ugyanakkor az ellenkezője is igaz: ha balesetet, tragédiát jelez előre a jóslat, akkor depresszióssá, félőssé teheti az embert, ahogyan maga az érzés is, hogy tehetünk bármit, úgyis bekövetkezik a rossz dolog. Ha úgy véljük, hogy a jövő el van döntve, attól függetlenül, milyen erőfeszítéseket teszünk, az valósággal megköthet bennünket!

Lecsökkenti a motivációt, a kreativitást, a találékonyságot, a felelősségérzetet. Jegyezzük meg, hogy a szerencse sem mindig csak a szerencsén múlik, hanem az intelligencián is! Hihetünk a jóslatokban, de „ésszel”! Ugyanígy, lehet nem hinni, de óvatosnak lenni mindenben a mindennapokban. A legjobb, ha minden napunkhoz úgy állunk hozzá, hogy jól fog sikerülni! Talán ez a leghatékonyabb önprogramozás.