Halált okozhat a túlzott vízivás

Bárkivel, de sportolókkal különösen előfordulhat, hogy túlzásba esnek a vízivás tekintetében, olykor sajnos tragikus következményekkel. Ha ugyanis a szervezetbe a kelleténél több folyadék kerül, az halálos lehet. A túlzott vízivás sóhiányhoz és vízmérgezéshez vezethet.

A kiszáradástól félni kell – valóban veszélyes állapotról van szó, ám a túlzott vízivás ugyanúgy életveszéllyel járhat.

A sportolók jól tudják, hogy a szervezetet hidratálni kell, mert ha dehidratáció jön létre, azt az állóképességük is megsínyli.

Csakhogy a túlzott vízivás, főleg, ha nem kezelik megfelelően, szintén halálos lehet. S ahhoz, hogy beleessünk a hibába, nem kell atlétának lenni. Az állapot neve: vízmérgezés.

„Akkor jelentkezik, amikor az ember olyan sok vizet iszik, hogy a vérben felhígul a sótartalom” – magyarázza dr. Aaron Baggish, a Boston Maraton egészségügyi társvezetője, egyben a Szív-és Érrendszeri Program társigazgatója a Massachusetts Általános Kórház Szívközpontjában.

„Amikor a nátrium (só) koncentráció alacsony a vérben, az lehetővé teszi a víz számára, hogy a vérből más szövetekhez is kiszivárogjon. Ez az állapot a sóhiány vagy hyponatremia” – fejtette ki a szakember.

A sóhiány a szervek közül elsősorban az agyat érinti – duzzadni kezd, amint a víz a vérből az agysejtek felé szivárog. A tünetek általában enyhék: zavartság, fejfájás és hányinger tapasztalható. Ám ha a túlzott vízivás miatt kialakult állapotot nem kezelik, az embert rohamok kaphatják el.

Legsúlyosabb esetben az agy kontrollálatlanul duzzad tovább, s végül egy potenciálisan halálos állapotot okoz, az ún. agytörzs sérvet.

„Az agy lágy szövet, amelyet fix koponya foglal magába. Ha az agy duzzad, egyetlen helyen tud tovább terjedni, azon a kis kijáraton, amely a koponya alján található, egy lyukon, amely összeköti az agyat a gerincvelővel” – magyarázza Baggish.

A túlzott vízivás vagy vízmérgezés miatti halál igen ritka az atléták, így például a maratonfutók körében. „Nagyjából féltucat esetben fordult elő 3-4 millió célbaérő közül” – mondta dr. William Roberts, az Amerikai Sportegészségügyi Iskola korábbi elnöke, valamint a Minnesotai Egyetem Családi Egészség és Közegészségügyi tanszékének professzora. A maratonfutók gyakrabban halnak meg szívrohamban vagy kapnak hőgutát.

Természetesen a sportorvosok szembesülnek legsűrűbben olyan esetekkel, amelyekben vízmérgezés vagy hyponatremia áll fenn. „A maratonokon és Ironman versenyeken szép számmal találkozhat az ember időről-időre ilyen helyzetekkel, amelyek elsősorban a hosszútávú kitartást igénylő sportot űzőknél fordul elő” – tette hozzá dr. Roberts.

Ám nemcsak az állóképességet próbára tevő sportolóknál történnek halálos kimenetelű esetek.

Az amerikai Georgiában 2014-ben egy 17 éves középiskolás focista halt meg, mert túl sok folyadékot ivott az edzés során. Egy 47 esztendős brit nő a Grand Canyon megmászása közben hunyt el 2008-ban túlzott vízivás miatt. Kaliforniában egy 28 éves nőt ragadott el a halál, mivel részt vett egy 2007-es, rádióállomás által meghirdetett vízivó versenyen, hogy megnyerjen egy videójátékot.

Sóhiány (hyponatremia) miatt egy 27 esztendős férfi halt meg 2016 elején a Connecticut állambeli Rowaytonban, egy folyékony tisztítókúra közepén, amelyet méregtelenítésnek szánt – nem állt orvosi ellenőrzés alatt. A szülei még figyelmezették is, hogy ne igyon annyi vizet, de fogalmuk sem volt róla, mennyit fogyasztott valójában – s a fiú nem is hallgatott rájuk. Pár nappal később összeesett a konyhában. Az orvosok már nem tudták megmenteni, agytörzs sérvet kapott.

A túlzott vízivás kapcsán nagyobb kockázatnak vannak kitéve az idős emberek is – azok, akik vízhajtót alkalmaznak és csökkent a vesefunkciójuk.

A maratont futók közül pedig elsősorban a hosszú távot megtevők vannak veszélyben. A lassan futóknak több idejük van meginni a vizet. Aki azonban kinn van 6 órán át, s meg sem áll a vízivó pontokon, csak futás közben iszik a vízből, túl gyakran teheti azt és kialakulhat nála a vízmérgezés.

„A só- vagy nátriumfogyasztás verseny során csökkentheti a hyponatremia esélyét – jegyzi meg dr. Robert Glatter, a New York-i Lennox Hill Kórház sürgősségi osztályának orvosa. – Az atléták emiatt isznak sportitalokat, amelyek elektrolitokat tartalmaznak.”

Roberts és Baggish két további tanácsot ad túlzott vízivás ellen a sportolóknak, akik hosszútávú, állóképességet igénylő mozgást végeznek.

1.Akkor igyanak, amikor szomjasak, ne előtte. Ha ugyanis nem érzünk szomjat, semmi szükség a víz mértéktelen fogyasztására. Nem teljesítünk jobban tőle.

2.Érdemes a vízveszteséget mérni magunkon, még az esemény előtt. Mérjük meg magunkat ruha nélkül, majd menjünk el 1 órát futni. Ha visszaértünk, ismét méretszkedjünk meg. Ez információt ad arról, mennyi folyadékot veszítettünk el. Ennyit kell innunk a sportesemény alatt.

S mennyit igyon az, aki nem sportol?

Nincs egy, mindenkire érvényes szabály – de a férfiaknak általában kb. 3 liter vízre van szükségük naponta, míg a nőknek 2,2 literre. Vegyük mindig figyelembe, hogy a tea vagy az üdítő is folyadéknak számít.