Lakberendezési lexikon: a provance-i stílus

Ki az, aki természet közeli, nyugalmat, békét és harmóniát adó hangulatos, romantikus, levendula illatú otthonra vágyik?

A provence-i stílust kifejezetten nekik találták ki.

Ez a stílus Franciaország déli vidékeiről indult hódító útjára. A természet és a belső tér, illetve az épített környezetben élő ember harmóniáját és kényelmét szolgálja. A hagyományőrző és a különböző stílusú bútorok és patinás tárgyak, illetve kissé kopottas felületek, visszafogott színek ízlésesen egymás mellé rendezve remek hangulatot teremtenek.

A stílus anyaghasználatát tekintve főként a vidékeken fellelhető anyagokra támaszkodik: kő, fa, bőr, mázas kerámia, helyenként kis mértékben kovácsoltvas, selyem és bársony. Kifejezetten előnyösek azok a dolgok, amelyeket más környezetben elrejtenénk: kivételes bájt kölcsönöznek egy-egy térnek a kopottas berendezési tárgyak, az egyenetlen hepehupás régen vakolt falfelületek...sima falfelületet is könnyűszerrel lehet struktúrglettel, vagy csak egyszerű antikolt festéssel, esetleg tapétával rusztikusabbá varázsolni...

A padlóburkolatnak konyhában, közösségi terekben és vizes blokkokban főleg kerámia mutat jól és ami a falfelületnél is, itt is kifejezetten előny, ha azok minél kopottabbak, strukturált felületűek, egyenetlenek. A hálókban a hajópadló mutat a legjobban, de helyettesíthető rusztikus hatású lamináltpadlóval is.

A bútorok minél egyszerűbbek, főleg valódi fából készült, népi motívumokkal díszítettek. A berendezési tárgyak az időtlenség illúzióját keltik. Nincsenek felesleges díszítések, a bájos hangulatot az elrejtetlen használati tárgyak és kézműves alkotások adják.

Nagyon jól mutatnak a fonott kosarak, az olajligeteket, vagy gyümölcsöket ábrázoló képek, különféle gyertyatartók. Elengedhetetlen kelléke volt Franciaországban a friss levendulacsokor, amit itthon esetleg helyettesíthetünk pár csepp levendulaolajjal egy párologtatóba rejve... Nyugodtan felhasználhatók a nagymamáktól kapott virágmintás huzatok, csipketerítők, a lenvászon anyagok, a csíkos, a pöttyös és minden ami cuki.

Színvilága, mint már említettem eléggé visszafogott ahhoz képest, hogy egy mediterrán vidék a szülőföld...jellemző színei a törtfehér, a bézs, a tojáshéj, szürkés, halványkék, púderszínek. Nincsenek domináló színek, több szín is békében megfér egymás mellett, de fontos, hogy azok harmonizáljanak egymással.

Nagyon kedvelt, népszerű, időtlen stílus. A kellékeket bárki könnyen beszerezheti hozzá akár egy iskolai bolhapiacon. Számos helyen jól mutat, különösebb helyigény és anyagi ráfordítás nélkül.