Sok gyilkos állt előzőleg pszichiátriai kezelés alatt

„Rendes, dolgos ember volt, soha nem hallottuk veszekedni se őket!” – hányszor hallhatunk a szomszédoktól, ismerősöktől ilyen, vagy ehhez hasonló mondatot, miután megdöbbentő tragédia történt? A gyilkos, akivel környezete szerint semmi gond nem volt, egyik napról a másikra rátámadt szeretteire és kioltotta az életüket. Sok esetben derül ki, hogy az illető szörnyű tettét már pszichiátriai kezelés előzte meg. Mi köze lehet ennek a tragédiákhoz?

Nem nehéz észrevenni, hogy napjainkban Magyarországon is egyre nagyobb méreteket ölt az erőszak. Egyre gyakrabban találkozunk a hírekben olyan esettel, amely előtt mindenki döbbenten áll: a családfő nekitámadt szüleinek, feleségének és gyermekeinek, vagy éppen az édesanya ölte meg saját kislányát, kisfiát, s ezután magával is végzett…

Anyából ámokfutó

Riasztóan sok hírrel találkozhattunk az utóbbi években: nem ritka, hogy egy szülő a kezelhetetlennek tűnő családi probléma hatására önmaga és gyermekei halálát választja, ahelyett, hogy reális megoldást keresne a helyzetre. A szerető anyának, apának vagy éppen unokának előbb talán csak furcsa viselkedése tűnik fel, de mielőtt vészjelzésnek venné azt bárki, megtörténik a tragédia: az illető késsel, bárddal támad a párjára, a nagyszüleire, sőt, saját gyermekeire. Sokszor, nem törődve azzal, hogy utóbbiak semmiről sem tehetnek, magával rántja őket is a halálba.

A növekvő félelem jogos – hiszen az efféle ámokfutótól valóban nem lehetnek biztonságban családtagjai, ismerősei, mivel számos esetben valóban nincs jele annak, hogy az illető egyszercsak ellenük fordul.

A kérdés az: hogyan jutott idáig? Mi lehet ezeknek a döbbenetes eseteknek a kiváltó oka?

Bár elsőre nem tűnik látványosnak, mégis találhatunk közös pontot az értelmetlen, erőszakos cselekedetekben: az elkövetők a legtöbbször pszichiátriai kezelés alatt álltak. Ennek hatására sokan „fellélegeznek”, mondván, hogy így már valamelyest érthető, hiszen elmebeteg követte el a szörnyű tettet.

Sajnos azonban a helyzet nem ennyire egyszerű. A kézenfekvő közös nevező ugyanis, amely kevésbé ismert az emberek számára, kicsit mélyebben keresendő. Azok a gyógyszerek, melyeket a mentális zavarok, problémák enyhébb vagy súlyosabb fokozataira szednek a páciensek – köztük az ismert antidepresszánsok, szorongásoldók, antipszichotikumok -, tulajdonképpen tudatmódosító szerek. Ha valaki ezeket alkalmazza, azt sok esetben eltiltják az olyan dolgoktól, mint az autóvezetés és egyéb, felelősséggel járó munkák. Ezek a szerek még az illegális drogok használói körében is közkedveltek – nem véletlenül.

A mellékhatások műve a szörnyeteggé válás?

Kénytelenek vagyunk tehát szembenézni azzal, hogy ezek felelősek lehetnek egy-egy pszichiátriai beteg ámokfutóvá válásáért. Az elmúlt egy-másfél évtizedben egyre szélesebb körben kap nyilvánosságot, milyen rémisztő mellékhatásokat okozhatnak a pácienseknél a fent említett szerek. A szakmabeliek számára már ismert, hogy a mellékhatások miatt nemcsak kiszámíthatatlanná válhat a beteg, de az erőszakos viselkedés esélye is megnő, ahogyan annak valószínűsége is, hogy öngyilkosságon törje a fejét.

A gyógyszerészeti- és egészségügyi hatóságok az utóbbi években egymás után adják ki a hivatalos figyelmeztetéseket erre vonatkozóan. S minél több kutatást végeznek a pszichiátriai szerek kapcsán, annál inkább nő e figyelmeztetések száma.

Hosszú a lista

Az utóbbi években valóban fokozatosan emelkedett azon brutális bűncselekményeknek a száma, ahol egyik napról a másikra gyilkossá vált férfi vagy nő a tette idején, vagy azt megelőzően pszichiátriai kezelés alatt állt.

Pedig attól, hogy egy embert súlyos problémák gyötörnek és komoly stressz nehezedik rá, még nem válik szükségszerűen agresszívvá és gyilkossá. De a pszichiátriai ellátórendszerek állapota sem magyarázat erre a sok rémisztő tragédiára.

Ellenben nem titok, hogy a hazánkban is elérhető és sokak által rendszeresen szedett gyógyszerek milyen mellékhatásokkal bírnak. Az antidepresszánsoknak, antipszichotikumoknak, stimulánsoknak, antiepileptikumoknak, szorongásoldóknak, de még a demencia elleni szereknek is agresszív viselkedés, rémálmok, nyugtalanság, öngyilkossági gondolatok, ellenségesség, ingerlékenység lehet a mellékhatása. És nagyon úgy tűnik, hogy lesz is.

Aminek sajnos egyre gyakrabban a páciens szerettei isszák meg a levét – s akkor még nagyon finoman fogalmaztunk, mert a napvilágra kerülő esetek többségében nemcsak szembesülni kénytelenek a pszichiátriai beteg agresszivitásával, de ez egyben életük utolsó felfedezése is.

A mellékhatásokat tehát nem szabad elbagatellizálni. Egyrészt nagyobb teret kellene engedni a gyógyszermentes megoldásoknak, de erősebb kontrollt kell helyezni a hivatalos gyógyszerelőiratok szigorú betartására is. Ha pedig egy pszichiátriai szer, illetve kezelés szerepet játszott az erőszakos cselekmény kialakulásában, az illetőt kezelő pszichiátert is szükséges lenne felelősségre vonni – erre az eshetőségre a nyomozásnak is részletesen ki kell térnie.