A terhességi cukorbetegség nem játék

Irodalmi adatok alapján a terhességi cukorbetegség mind az anya mind a magzat részére fokozott kockázatot jelent, mely a megfelelő kezeléssel a normál terhesség kockázatára csökkenthető.

A kismamák változatos táplálkozási szokásaik mellett ma már döntő többségük nagy hangsúlyt fordít az egészséges étrendre. Ennek ellenére a terhesség fiziológiásan egy csökkent inzulin érzékenységgel járó állapot, ezért szükség van a terhesség során kialakuló szénhidrátanyagcsere-zavarok szűrésére, az érintett asszonyok kiemelésére és kezelésére.

A gestációs diabétesz szövődményei lehetnek a magzat szempontjából a magzati túlnövekedés a szülést követően alacsony vércukorszint kialakulása, a szülést követő órákban esetegesen fellépő alkalmazkodási zavar, szülési sérülések elszenvedése, anyai szempontból a terhességi magas vérnyomás, a preeklampszia és a császármetszés gyakoriságának növekedése.

Terhesség és cukorbetegség

A terhesség alatt felismert cukorbetegség esetén gesztációs (terhességi) cukorbetegségről beszélünk, mely magába foglalja a terhesség alatt kialakuló, valamint a korábban is fennálló, de csak terhesség során felismert cukorbetegséget. A terhességi cukorbetegség (GDM) oka abban keresendő, hogy a várandósság ideje alatt a szervezetben élettani körülmények között fokozódó inzulin rezisztencia alakul ki. Ennek részben az az oka, hogy a méhlepény olyan anyagokat termel, melyek csökkentik a szervet inzulin érzékenységét. A kismama szervezete a csökkent inzulin érzékenységre fokozott inzulin termeléssel válaszol, amennyiben ez már nem elégséges az anyai vércukorszint megemelkedik, és terhességi cukorbetegség jön létre. A GDM kialakulásának kockázatát fokozza, az anyai túlsúly, a polycystás ovarium szindróma, a magasabb anyai életkor, korábbi szénhidrátanyagcsere zavar, terhelő szülészeti kórelőzmény (halvaszülés, koraszülés, nagy születési súlyú gyermek), a cukorbetegség fennállása az elsőfokú rokonok között, az alacsony D- vitamin szint.

Dr. Tänczer Tímea Ágnes diabetológus elmondta, hogy a terhességi cukorbetegség a magzatot is veszélyezteti. Az anyai inzulin nem jut át a placentán, a vércukor azonban természetesen igen. Az anya megnövekedett vércukorszintje hatására a magzat inzulin termelése fokozódik, amely növekedési hormon szerű hatásra révén magzati túlnövekedést eredményezhet. A magas vércukorszint ezen kívül a lepényi keringést is károsítja, úgynevezett lepényelégtelenség léphet fel, mely oxigénhiányt és a tápanyag ellátottság romlását eredményezheti.

A magzati emelkedett inzulin szint hatására a szülést követő órákban kórosan alacsony vércukor szint, alkalmazkodási zavar alakulhat ki.

Felismerés és kezelés

A terhességi cukorbetegséget – a fent említett fokozott terhességi kockázat miatt – kötelezően szűrik, a terhesség 24-28. hetében 75 g glukózzal végzett orális glukóz terheléssel. A fokozott kockázatú kismamák terhelését korábban már a 16-18. terhességi héten célszerű elvégezni. Amennyiben a laborvizsgálatok alapján GDM igazolható, úgy a szülész kollégák a terhességi cukorbetegség kezelésében is jártas diabetológushoz irányítják a kismamákat. Ha a megfelelő diétás kezelés ellenére a vércukorértékek meghaladják a kívánt célértékeket, akkor inzulin kezelés bevezetése indokolt. A GDM-es hölgyek gondozása a nőgyógyász és a diabetológus kollégák közös feladata. A kezelés során, az anyagcsere helyzet követésében nagy szerepet kap a rendszeres labor kontroll mellett a naponta több alkalommal végzett vércukor önellenőrzés is. Az anyák gondozása a szülés után nem ér véget, irodalmi adatok alapján a korábban GDM –es hölgyek közel 50%-ánál, későbbiekben szénhidrátanyagcsere-zavar alakul ki, ezért igen fontos a szülést követően 6-8 héttel, de legkésőbb 6 hónappal, majd 1-2 évente az orális cukorterhelés (OGTT) ismételt elvégzése, a kialakuló szénhidrátanyagcsere-zavarok korai felismerése és kezelése.