A szerecsendió (Myristica fragrans) az Indonéz-szigetekről származik. Az aromaterápiában az idegrendszer, az emésztőrendszer működésének támogatására használatos, alkalmazható gyulladások és fájdalom ellen.

A szerecsendió-fa gyöngyvirághoz hasonló virágzata sárgabarackszerű terméssé változik, amelynek belsejében fejlődik ki a mag, azaz maga a szerecsendió. Növénytani szempontból tehát a szerecsendió nem dió. Közismert a szerecsendió-virág is, ám az sem szó szerinti virág, hanem a magot körülölelő, száraz héj.

A szerecsendió és a szerecsendió-virág fűszerként és gyógyszerként egyaránt használatos. A szerecsendiófában található illóolajokat (borneol és eugenol) a "dió” gőz-desztillálásával nyerik ki. Az illóolajokat tartalmazó szerecsendió-olaj színtelen, jellegzetesen csípős, fűszeres illatú és ízű olaj; a kozmetikai és a gyógyszeripar nap mint nap felhasználja samponok, szappanok, fogkrémek, parfümök, fürdőadalékok és illatos gyertyák, valamint köhögés elleni szirupok gyártásához.

Különleges illat és íz

Emésztési problémák kezelésére már az ókori Kínában és Indiában is előszeretettel alkalmazták. Egyiptomban balzsamozás közben, Itáliában pestisjárványok idején használták ki a szerecsendió tulajdonságait.

A mi éghajlatunkon a szerecsendió inkább fűszerként, mintsem gyógyszerként használatos. Rendkívül érdekes, nehezen leírható illata és íze van. Sós ételek mellett pék- és cukrászsüteményekbe, kompótokba és üdítőitalokba is tehetjük (forralt bor, kóla).

Nemcsak ízletessé, hanem könnyebben emészthetővé is teszi az ételeket: a szerecsendióban és a szerecsendió-virágban levő anyagok ugyanis serkentik az étvágyat, ösztönzik az emésztőnedvek termelését, és végül, de nem utolsósorban jótékonyan hatnak hasgörcs, felfúvódás és epekő esetén. A szerecsendiót és a szerecsendió-virágot számos - főleg ázsiai - ételben fedezhetjük fel, és megtalálhatjuk őket különböző fűszerkeverékekben is (pl. curry).

Sokféle gyógyhatás

Az aromaterápiában elsősorban az idegrendszer, az emésztőrendszer és a szaporító szervek működésének támogatására használatos a szerecsendió, emellett kiválóan alkalmazható gyulladások és fájdalom ellen, valamint tudatébresztőként. Az aromalámpában a szerecsendió-olajat kakukkfű vagy rozmaring illóolajával keverhetjük össze. Kiválóan kombinálható ciprusfa- és zsályaolajjal is.

Masszázshoz és fürdőhöz a szerecsendió-olaj kiváló gyulladásellenes hatásait lehet kiaknázni: csillapítja az izomfájdalmat, jótékonyan hat reumára, köszvényre, ízületi kopásra (arthrosis) és epekőre. Összességében javítja a vérkeringést, ezért segítséget nyújthat szexuális problémák esetén is. Természetesen hígított formában használjuk!

A szerecsendió-olajat tartalmazó krémek vagy testápoló tejek tonizálják a bőrt és a hajat. Külsőleg kiválóan alkalmazhatófogfájásra (csakúgy, mint a szegfűszegolaj): elég, ha 1-2 cseppet vattára csepegtetünk belőle, és átkenegetjük a fájó fog területét. A fogíny összehúzódik, így az orvos felkereséséig néhány fájdalommentes órát nyerhetünk.

Vigyázat: kábítószer is lehet!

Kis adagban a szerecsendió gyógyhatású, nagyobb mennyiségben viszont kábítószer. Ezért a miriszticin nevű összetevője felelős. (Érdekes, hogy a miriszticin kisebb mennyiségben ugyan, de a kaporban is megtalálható - a szerk.) Már az ókori Ázsiában és Egyiptomban is narkotikumként használták a szerecsendiót.

Kis mennyiségben jótékonyan hat ugyan azálmatlanságra, és remek nyugtatószer lehet erős stressz, idegesség esetén, ám túladagolása mérgezéshez vezethet. Ennek tünetei: bágyadtság, zavarodottság, rosszullét, szorongás és fejfájás. Szélsőséges esetben a mérgezés halált is okozhat.

Mivel a szerecsendióban található anyagok az akaratunktól független működésű simaizmokra is hatnak, használatát mindenképpen kerülniük kell a szívproblémákban szenvedőknek, az állapotos kismamáknak és a gyerekeknek.

Ha szerecsendióval szeretnék gyógyítani magukat, színesíteni a kulináris élvezeteket, esetleg a hálószoba-kalandokat, soha ne feledjék: néhány csepp is elég belőle!

Illóolajok a gyógyításban - Szerecsendió