Házi kifli, hogy jól induljon a nap

Kezdem magam konyhatündérnek érezni – na, nem mintha vágynék erre a titulusra – mertnemrégiben arra vetemedtem, hogy a házi kenyér sütése mellett kipróbáljam magam a kiflisütés tudományágban is, mivela gyerekeim azzal kezdtek cukkolni, hogy nem merek kilépni a komfortzónámból, amióta megtanultam kenyeret sütni és a kiflisütés amúgy is a profik kiváltága. Na, ezt nem hagyhattam annyiban és nekiálltam kísérletezni.

Nem szégyellem bevallani, hogy az első kiflis kör után valóban azt éreztem: ez nekem nem fog menni, mert bár rengeteg félekiflit sikerült sütnöm (laposat és hosszút, keletlent és sületlent, keményet és ehetetlent), de ezek nagyon messze voltak a tökéletestől. Mit tökéletestől! Az ehetőtől…

Életemben ennyi receptet nem nyálaztam még át, mint e kihívás során – mert az volt, el kell ismernem -, mert ez azért, az meg amazért nem tetszett, a harmadik leírva tökéletesnek tűnt, megcsinálva, nos, inkább hagyjuk. Nem tudom, hogy bennem volt-e a hiba, vagy az alapanyagok hibádztak, mindenesetre hosszú időbe tellett a következő recept felkutatása és személyre szabása.

Házi kifli frissen, ropogósan