Merre nézzen a baba?

Egy neves gyermek-egészségügyi szakember szerint, azok az anyák, akik arccal előre fordítva hordják magukon a gyereküket, kegyetlenek és önzőek, hasonlóan azokhoz, akik a babakocsiban is maguknak háttal tolják őket.

Cathrine Fowler, a Sydney Egyetem professzora úgy véli, a kicsik - egészen egyéves korukig - rettegnek, ha akár a kenguruban, akár a babakocsiban szüleiknek háttal kell utazniuk. A zsúfolt utcákon, bevásárlóközpontokban számtalan olyan izgató, félelmetes helyzettel szembesülnek ezek a csecsemők, aminek csupán a szívtelenszülőkképesek kitenni őket.

Az ellenzők szerint azonban a kicsik számára, főleg hamár elmúltakhárom hónaposak, unalmas, ha csupán az anyukájuk arcát látják, ezért hordják őket a külvilág felé fordítva.Robin Barkerszülésznőnekaz a véleménye, ha a csecsemőt szeretik és megfelelően táplálják, semmi jelentősége sincs annak, hogy merre néz sétálás közben.

Szerinte épp elég dologgal frusztrálják a szülőket, felesleges bennük még emiatt is bűntudatot kelteni. Fowler professzor a véleményét egy 2008-ban a Dundee Egyetemen készült tanulmányra alapozza, amely kimutatta, hogy a szüleiknek háttal utaztatott kisgyerekek lassabban fejlődnek és felnőttkorukra nyugtalanabbá,feszültebbéválnak.

Az ilyengyerekeknehezen hívják fel magukra szüleik figyelmét és ritkábban is beszélnek hozzájuk. Ezzel szemben azok a csecsemők, akik szüleik felé fordulva ülhettek a babakocsiban, többet nevettek, anyukájuk gyakrabban szólt hozzájuk és könnyebben elaludtak.

„Világosan kiderült a vizsgálatokból, hogy sok kisgyerek számára a babakocsiban utazás feszült és kimerítő élményt nyújt, a feszült gyerekek pedig később stresszes felnőttekké fognak válni.”- összegezte a tapasztalatokat Suzanne Zeedyk, az Egyetemfejlődéspszichológusa.