Edényes növényeket a téli fagyos időszak kivételével bármikor ültethetünk, de a nyári melegben kiültetett növényeket gondosabban kell ápolnunk, mint a tavasszal, vagy ősszel kiültetetteket.

kiültetést megelőzően érdemes növényünket a szabadföldi körülményekhez szoktatni, hiszen nem tudhatjuk, hogy a kertészetben nem tartották-e esetleg fólia, vagy árnyékoló alatt. Aszoktatás általában egy hétig tart, ezidő alatt helyezzük a növényt félárnyékos helyre, vagy kisebb fák árnyékába úgy, hogy a nap járása (tehát az árnyék vándorlása!) alapján a reggeli, délelőtti nap még közvetlenül érje őt, a legforróbb, 11 órától délután 3-4-ig tartó időszakban árnyékban legyen, majd ezután ismét közvetlenül érje a napfény. A kiültetés előtti szoktatás ideje alatt minden nap alaposan öntözzük meg! 7-10 nap alatt ragyogóan hozzászokik a közvetlen, tűző naphoz, ezután mehet a végleges helyére!

A kiültetést követően az addig csak kis edényben növő gyökerek megkezdik a környező talaj átszövését, de amíg ez nem történik meg, növényünk csak az eredeti, a cserépből kapott kis földlabda készleteivel gazdálkodhat. A kertészetek az edényes növényeket minden nap öntözik, az ehhez hozzászokott kerti újoncunk bizony néhány hétig még rendszeres, kiadós öntözést igényel, amit csak akkor hagyhatunk abba, vagy csökkenthetünk, amikor a gyökerek már mélyebb talajrétegbe értek. Ez két héttől akár öt-hat hétig is tarthat.

Ez idő alatt különösen, de később is rendkívül fontos a konkurrencia távoltartása: legjobb, ha egy méter átmérőjű körben sem fű, sem gyomok nincsenek a tő körül, ezért ezt a területet sekély kapálással, sarabolással tartsuk tisztán. Az eső után már megszikkadt talajt is fontos átkapálni, mert így elvágjuk azokat a hajszálcsöveket, melyeken át a talaj víztartalma gyorsan elillanhat.

A gyep különösen erős vetélytárs, hiszen a több éves fű gyökérzete nagy meleg és tartós szárazság esetén akár másfél méter mélységig is képes csonttá szárítani a talajt, a kefe sűrűségű fűgyökérzet között pedig a dísznövények gyökerei csak kínkeservesen tudnak fejlődni. A gyepbe ültetett növény akár 3-4 évet is veszíthet a tiszta területre ültetettekhez képest.

Új ültetésű növények nyári gondozása

Hőn szeretett növényeink lendületes fejlődéséhez négy feltételnek mindenképpen teljesülnie kell: első a gyommentes talaj, következő a megfelelő nedvesség, ezután a tápanyagban dús talaj, illetve a megfelelő hőmérséklet következik. (Emellett számtalan egyéb tényező is közrejátszik a növekedést illetően.) Természetesen ez nem rangsor, hiszen ha bármelyik nem megfelelő, úgy növénykénk bizony nem fog minket csúcsteljesítménnyel elkápráztatni.

Jó példa erre aLeyland-ciprus, melynek egyes változatai másfél méteres évi növekedésre is képesek, kiélt talajú ősgyepbe ültetve, öntözés nélküli forróságban csoda ha egyáltalán életben marad, esetleg minden erejét összeszedve kiizzad egy évi pár centis növekedést. Ugyanakkor nálunk a faiskolában egyes kedvező években a cukorsüvegfenyők is 35 cm-es ugrásokkal döntögették a róluk „hivatalosan" feltételezett növekedési világcsúcsokat.

Kertünk imádott díszeinek nyári viselkedése szempontjából nem mellékes az sem, hogy az év mely szakában foglalták el jelenlegi helyüket. Jelentős előnyben van az a növény, mely egy esetlegesen csapadékosabb, kora őszi időszakban került elültetésre, hiszen egy hosszabbra sikerült, „már nem annyira fiatal hölgyek nyara" során az ő gyökerei jelentős mértékben átszövik a környező talajt. Ha ez a folyamat tavasszal a bevezetőben említett feltételek teljesülésének köszönhetően lendületesen tovább folytatódik, úgy a nyarat az addigra már viszonylag nagy földtömegből gazdálkodó, komoly tartalékokkal rendelkező, edzett növény, még hanyagabb gondoskodás (pl. elmegyünk nyaralni, vagy a melegben nem szeretünk kapálni, stb.) esetén is gond nélkül átvészeli.

A zavartalan fejlődés biztosítása érdekében persze nem hagyhatjuk abba a gyommentesítést és az öntözést sem. A gyommentesítés legjobb eszköze sajnos a XXI. században is a kapa, illetve a saraboló (nagy területen persze a kapálógép is!), ezekkel nemcsak a gyomoktól szabadulhatunk meg, de szellősebbé, levegősebbé is tesszük a talajt, amit a legtöbb növény kifejezetten imád!

A gyomirtók használatától én óvakodnék, fél órás kapálás megúszása miatt én nem szennyezném vegyszerekkel a felüdülés, pihenés, feltöltődés „szentélyét". (Több hektárnyi faiskolánkban sem használunk gyomirtókat!) Persze a kapálásnak sem kell feltétlenül embert próbálónak lennie: egy jól megélesített, megfelelően hosszú nyelű szerszámmal kis erőkifejtéssel, felegyenesedve, szinte kényelmesen sarabolhatunk végig nagyobb területeket is. A fejjel lefelé görnyedve, a talajt csapkodva, káromkodva kapálás oka csakis a rossz szerszám lehet!

Nagyon fontos, hogy ne hanyagoljuk el a területet!Kapálni akkor kell, amikor még alig látszanak a gyomok! Az ilyen, művelt területet játszi könnyedséggel tarthatjuk tisztán. Az övig érő gaztól csak kínkeservesen, emberfeletti erőfeszítéssel szabadulhatunk meg! Ne adjunk esélyt a gaznak erre!

Egyébként a kertben végzett munka teszi igazán bensőségessé a kert és a gazda közti érzelmi viszonyt, hiszen a saját munkával tisztán, rendezetten tartott kert igen felemelő érzés tud lenni. Ugyanakkor egészségünkért is sokat teszünk vele: számtalan tanulmány igazolja, hogy a szabadban végzett munka a legegészségesebb mozgásformák közé tartozik!

Az ültetési idő jelentősége

Ha az ültetést csak késő ősszel, vagy tél elején végezzük, úgy abban az évben a már „nyugovóra tért" növény tavaszig nem „ébred fel". (Ültetni egyébként egész télen lehet, ha a talaj nincs megfagyva és a levegő hőmérséklete legalább napközben nulla fok fölött van!) Kikeletkor kell elkezdenünk környezetének rendbetételét, melyet következetesen egész évben folytatunk. Ha a növekedés csak tavasszal kezdődhet el, a nyári gondozásnak is sokkal alaposabbnak kell lennie, hiszen a nyári kemény időszakra való felkészüléshez ekkor sokkal rövidebb idő áll a növény rendelkezésére.

Még komolyabb odafigyelést igényel a gazda részéről a tavasz végén, illetve a nyár folyamán ültetett növény, hiszen ilyenkorra általában már kezd kimerülni a talaj tél folyamán összegyűlt nedvességkészlete. Az épp fejlődésnek induló növénytől mindenképpen fontos a rengeteg vizet elpárologtató gyomok távol tartása és a talaj megfelelő nedvességtartalmának biztosítása (sarabolás, öntözés). Nem véletlenül tartják úgy a tapasztalt kertészek és kertbarátok, hogy egy kapálás felér egy kisebb öntözéssel, hiszen a vízveszteséget okozó elemek eltávolítása révén a nedvesség a talajban marad, emellett a hajszálcsövecskék elvágása is akadályozza a víz távozását.

Atápanyagok szerepesem elhanyagolható, bár a faiskolában tapasztaltak szerint folyamatos kapálógépezéssel, illetve kézi kapálással tisztán tartott területen még viszonylag gyengébb talajon is sokkal szebben fejlődnek a növények, mint elhanyagolt, de egyébként tápdús talajban.

A tápanyagok talajba juttatásának legjobb módja, ha pl. atrágyát (legalább 1 éves, érett legyen!), vagy a komposztot még ültetés előtt a talajba forgatjuk. Ha ezt elmulasztottuk, akkor az ültetést követően is dolgozhatunk be ilyeneket a környező talajba, így a hatás csak később jelentkezik, de mindenképpen hasznos! Ha nem sikerül mélyebben (20-30 cm-ig) a talajba juttatnunk a tápanyagokat, csak közvetlenül a felszíni rétegbe, az sem gond, ekkor az időjárás, illetve a giliszták fogják a munka többi részét helyettünk elvégezni. Persze itt is időbe (esetleg hónapokba is) telik, míg növényünk élvezni kezdi a tápanyag utánpótlás jótékony hatásait.

A növények öntözésekor a „sokszor keveset" elv helyett inkább a „ritkábban, de kiadósan" elv érvényesüljön!Vegyük figyelembe a tapasztalati tényt, hogy 1 mm vízmennyiség általában 1 cm-re áztatja le a talajt. Komolyabb aszály esetén akár a felső 40-50 cm is csonttá száradhat, új ültetésű növényeink gyökérzete pedig pont ebben a rétegben található, tehát egy kb. fél négyzetméteres tányér (= a tő körül a víz elfolyásának megakadályozására kialakított tányérszerű mélyedés) esetén ez bizony két „púposan töltött" vödörnyi vizet jelent. Ha a növény nagyobb, és a tányér kb. 1 m², az értelemszerűen négy ilyen vödör víz.

A különböző növénytípusok vízigénye más és más, a nagyobb, lomblevelű növények sokszorta többet párologtatnak, mint pl. az apró tűlevelűek. Az öntözés gyakoriságának meghatározásánál sose várjuk meg a talaj teljes kiszáradását, nem baj, ha a felszínt megkaparva még kissé nyirkosnak tűnik, nyugodtan adhatjuk a következő vízadagot!

Növényeink gondozásánál is megfogalmazhatjuk alapelvként az amúgy például a vállalkozások, a tanulás vagy az élet sok más területén is érvényes gondolatot, miszerint „nem a puszta életben maradás, hanem a fejlődés a cél!"

Nyári ültetésű növények