Főzzük meg a lapulevelet!

Az acsalapu vízpartokon élő növény. Kevesen tudják, hogy hasznos például láz ellen.

Az acsalapu, azaz a Petasites officinalis folyók, patakok partján, árkokban és erdőszé­leken nő. Lényegesen nagyobb, mint a martilapu, amelynek a családjába tartozik. Kalapnagyságú levelei enyhén fogazott szélűek, fonákuk szürkés-molyhos. A piszkosfehértől a hal­ványrózsaszínbe játszó fészekvirágzata laza fürtben virít a szár csúcsán.

Általánosan javallott a láz, légszomj, köszvény és epilepszia ellen. Fekélyek és égési sebek esetén is alkalmazható. A lázcsillapító hatású gyökerét gyűjtjük, (még a virágzás előtt), amelynek a nagy pestisjárványok idején igen nagy jelentőséget tulajdonítottak.

Láz, légszomj, köszvény és epilepszia ellen használjuk izzasztó teaként. Egy-két csészével igyunk meg belőle napközben kortyonként.

A nagy, friss leveleket nemcsak ficamos, rándult, feltört lábra rakhatjuk fel, de mindenfajta égés, rosszindulatúfekélyés égési seb gyógyítására is használhatjuk.

Acsalapu felhasználási módok

Teakészítés: egy csapott teáskanál acsalapu gyökeret '/4 liter vízben, egy éjszakára beáztatunk, reggel felmelegítjük és leszűrjük.

Pakolás: a friss, megmosott leveleket szétzúzzuk és felrakjuk a beteg testrészre. Naponta többször ismételjük.