5 mítosz az apasággal kapcsolatban

Apa csak egy van, de apának lenni sokféleképpen lehet. Mik a leggyakoribb mítoszok az apaság körül?

Annak ellenére, hogy a terhesség ideje alatt a kismamákra terelődik a hangsúly, nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a leendő apuka szerepével kapcsolatban is megmutatkozhatnak kétségek az erősebbik nem oldaláról.

A leendő apukák nem aggódnak

Tévedés azt gondolni, hogy a férfiak nem tűnődnek el azon, hogyan válhat belőlük tökéletes apuka. Részben viszont nehezebb helyzetben vannak, hiszen a társadalmi berendezkedés nem segít megoldani és kezelni a kétségeiket, vagy ki nem mondott félelmeiket. Ellenben a nőknek, akik számos formában kaphatnak visszaigazolást, nincs miért kételkedniük magukban. A kismamák szerepe tehát az, hogy kibeszéltessék párjukból kétségeiket.

Az újszülötteknek az anyjukra van szükségük

Természetesen a születést követő időszakban főként az anya az, aki a legtöbbet érintkezik a csecsemővel. A baba napirendjének kialakítása közben azonban számos rész lesz, ahol az újdonsült apa is szerepet kap, kezdve a fürdetéstől a figyelemfelkeltő játszadozásig. Tehát a szülői szerepek és felelősség ugyan megoszlanak, de egyaránt fontosak.

A férfiak nem tudnak vigyázni egy újszülöttre

A törékeny csecsemőt az első napokban még anyjuk is féltve veszi fel, vagy fürdeti meg, de még ez a tény sem jelenti azt, hogy az apák ne tudnának hasonlóan óvatosan bánni gyermekükkel, ezért nem lehet erre a tévhitre hagyatkozva mellőzni az apai szeretet kifejeződését a baba első heteiben sem.

Az apa akár az apja

Az apaság során automatikusan a saját apánk képét, viselkedéstét vesszük alapul, azonban fontos leszögezni, hogy a kettő minta sosem fog megegyezni, még akkor sem, ha törekszünk rá. Természetesen bizonyos szokások, viselkedésformák a neveltetés során belénk ivódtak, de mindenki a saját hibáiból tanulva tapasztalja meg, milyen apának lenni, és mit jelent az apaság maga.

Ha a férfi marad otthon...

A kenyérkereső szerep a társadalmi berendezkedésünk miatt főként a férfiakhoz kötődik. Más országokban azonban már egyre kevésbé meglepő, ha a szülést követően mégis a nő válik a családfenntartóvá, míg az apa otthon marad és neveli a gyermeket.

Bár ez a mítosz mélyen gyökeredzik világunkban, és egyben az összes többi apasághoz köthető tévhitet is magában foglalja, mégsem szabad elfogadnunk. Ha szeretnénk, változtathatunk rajta, de nem kényszerből, hanem szabad akaratból.