Nyakunkon a Húsvét

Kalendárium az év jeles napjaira - Április 1, Virághét, Nagycsütörtök, Nagypéntek, Nagyszombat, Húsvét

„Elmúlt a tél, itt a tavasz. Minden bokor újraéled. A földből a virágokat előhúzzák a tündérek.” Végh György „Virághozó április” című verse az igazi tavaszi hónapot jegyzi, és a legszebb tavaszünnepek is erre az időszakra esnek. A megújult természetben a népszokások mind tisztító jellegűek, hiszen ahogyan a természet megújul, új élet serken mindenütt, meg kell tehát tisztulni az embereknek is, amelyre jó alkalmat adtak a húsvétot megelőző hetek tennivalói.

Április 1-e világi szokás szerint a bolondozás napja. Aki teheti, ártatlan tréfával igyekszik becsapni barátait, ismerőseit. Főleg az iskolás gyerekek örülnek ennek, mert a legtöbb helyen megfordul a szokott rend, a gyerekek feleltetik tanáraikat, vagy háttal ülnek az iskolapadban, de mondják azt is, „április bolondja, május szamara!” Számos népszokás szerint ilyenkor vízzel kapcsolatos bajelhárító, termékenységvarázsló ceremóniákat is tartottak. A Muravidéken pl. az asszonyok kora hajnalban meztelenül körbeszaladták a házat, hogy a kígyók és a rossz szellemek elkerüljék a portájukat. „E napon mossa a holló a fiát” – tartja ma is a közmondás, és a lányok – hogy szépek maradjanak – napkelte előtt megmártóznak a közeli folyóban.

Hajdanában a sok tennivaló miatt április első hetét sanyarúhétnek, vagy a virágmagvak vetésidejére utalva virághétnek is nevezték. Nem volt ajánlatos ekkor tyúkot ültetni, esküvőt tartani, útnak indulni, építkezésbe kezdeni, de eret vágatni sem. Viszont – főképp hétfőn – elmaradhatatlan volt a ház és az istálló meszelése, a nagytakarítás és a tisztálkodás.

A hagyomány szerint nagycsütörtökön, a nagymisét követően elnémulnak – és ahogyan a hiedelem tartja – Rómába mennek a harangok. Régen e napon, a húsételek helyett spenótból vagy más növényi eredetű termésből készítették a böjti táplálékot, ezért nagycsütörtököt zöldcsütörtöknek is nevezik. A gazdák e napon az időjárásból sok mindenre következtettek, mint erre is: "fehér nagycsütörtök szárán sül a tök", vagyis, ha kisütött a nap, szárazságot jósoltak a nyárra.

Nagypéntek a megváltó keresztre feszítésének gyászünnepe. A régi babonás feljegyzések szerint ekkor az asszonyok ruhátlanul körülszaladták a házat, hogy megóvják a családot a gonosz ártalmaktól.

Nagyszombaton, a várakozás napján, ma is sokfelé szenteléssel új tüzet gyújtanak, és ekkor szentelik az ételeket is: a kalácsot, sonkát, tojást és bort, melyeket a templomba visznek az asszonyok. Az első csillag feljötte után kezdődik a nagyböjtöt is feloldó ünnepi vacsora, amely már összekapcsolódik a Fiúisten feltámadásának örömünnepével, a két napos húsvéttal.

A különböző tájak más-más hagyománnyal várják a húsvéti ünnepet és a locsolókat, melyekhez táncmulatságok is kapcsolódnak, de nem merülnek feledésbe a játékosságok sem. Mint azok a pajkosságok sem, amelyeket a legények a leányokkal követnek el. Pl. az Ipoly mentén a locsolás előestéjén az ifjak begyűjtik a festetlen tojásokat és hajnalban rántottának megeszik. A megmaradt tojáshéjakat azoknak a lányoknak az ablaka elé szórják, akikre haragszanak. Persze mire a köszöntőre és a locsolásra került sor, piros tojást kapnak minden „lyánytól”.

Szigethy Emma