Kalendárium az év jeles napjaira - Gyertyaszentelő, Balázs, Ágota, Dorottya
„Gyertyaszentelőn, ha havaz,
Nincsen messze már a tavasz,
Ez az esztendő se jó,
De ha tiszta szép az idő,
A tavasz is későbben jő
S jó esztendő várható.”
Télutó időjárását foglalta így versbe egy 1909-es naptár. Gyertyaszentelő Boldogasszony napját a szabolcsi zsinat 1092-ben a kötelező ünnepek közé sorolta. Régen sok helyütt ezen a napon szentelték meg azokat a gyertyákat, amelyek a bölcsőtől a koporsóig elkísérik a hívő embereket, de ezeket gyújtották meg, ha gyermek született, ha meghalt valaki, vagy ha betegért imádkoztak, és akkor is, ha zivatar közeledett.
„Amikor fénylik gyertyaszentelő, az iziket vedd elő!” S hogy mostanság kell-e az izik, vagyis a tüzelésre használt kukoricaszár, azt a medve biztosan megmutatja, hiszen országszerte tartja magát a hiedelem, hogy a napsütéses enyheség visszatereli a vackára a barlangba bújt medvét, ami annak a jele, hogy a közmondásbeli kutya sem ette még meg a telet, vagyis szükség lesz a tüzelőre.
A gazdák általában úgy vélték, hogy, ha február 2-án jó idő van, akkor későn tavaszodik, ezért vidéken azt is mondogatták, hogy ezen a napon inkább a farkas ordítson be a ablakon, semmint a nap süssön ki, mert:
„Gyertyaszentelőkor ha esik a hó, fú a szél,
nem sokáig tart a tél!”
A 18. századból az un. Balázs-járás alkalmából maradt ránk az egykori diákok versikéje jeles napunkról, Szent Balázs püspök és vértanú ünnepének emlékezéséről:
„Emlékezzünk, hogy ma vagyon Szent Balázsnak napja,
Máskor is, hogy megérhessük, az Úristen adja,
Kérjük ajándékát, nyújtsa szent áldását,
Mindnyájunktól távoztassa a torok fájását.”
A legenda szerint az örmény püspök megmentette egy özvegyasszony egyetlen fiát, aki halszálkától fuldoklott, ezért ez a nap főképp a torokbajok elleni egészségvarázslás, a balázsolás és a gonoszűzés emléknapja volt. Az esztergomi rituálé szerint a Balázs-napi szenteléskor az alma héját parázsra dobták és az abból keletkezett füstöt belélegeztették a beteggel.
„Ágota még szorítja, de Dorottya tágítja” – tartja a régi mondás, vagyis Dorottya napján enyhülhet a tél. A Szent István udvarában nevelkedett Ágotát nagy tisztelet övezte és fejedelmi udvartartás illette, mert mint hithű keresztény, segítette a magyar katolikus egyház megerősödését. Legendájában az Érdy-kódex szerint az erényes Ágotát feslett életre akarták csábítani, ám Ő ellenállt, ezért börtönbe vetették. Halála után egy esztendőre kitört az Etna és a lávafolyam tűzvésszel fenyegette a várost. Ekkor Ágota koporsójáról levették a temetéskor rátett fátylat és kitűzték a tűz ellen. A lávafolyam ekkor megállt és a város megmenekült, ezért Szent Flóriánt megelőzően tűzvész idején Szent Ágotához könyörögtek.
A keresztény egyház két Dorottyát ismer: az egyik az időjárást változtatja, a másik Dorottya Csokonay jóvoltából maradt ránk, aki versben elevenítette meg a vénkisasszony hősnő megifjodását, ez a történés a néphagyományban a téltemető ősi népszokása.
A Felvidéken, Dorottya napján az asszonyok nem varrhattak, ha pedig aznap esett az eső, annak örültek a juhászok, mert hiedelmük szerint sok juhtejre számíthattak.
Szigethy Emma
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.