A növény, ami megjárta a hadak útját

Az inkák, aztékok étrendjében alapélelmiszernek számított, ma újra reneszánszát éli a reformétrendet követők körében.

Az amaránt őshazája Közép-Amerika: az inkák, aztékok nagyon hamar felfedezték egyedülálló beltartalmi értékeit, és folyamatosan termesztették, már 5-6000 évvel ezelőtt. Ugyanolyan jelentős szerephez jutott az őslakosok táplálkozásában, mint a kukorica vagy a bab: még az uralkodónak ,,befizetett" adót is kukorica és amaránt (disznóparéj) formájában rótták le.

Kultikus jelentősége is volt, lelki és testi erőt fokozónövénynek tartották. Hőskora a spanyol hódítók érkezéséig, a XVI. századig tartott, akik a barbár rituálék eszközének tartották, és mint olyat, tűzzel-vassal üldözték: tiltották még a termesztését is.

Ők a búzát ismerték, és erőszakkal el is terjesztették, így az amaránt háttérbe szorult, csak egy-egy eldugott faluban maradt meg. Innen terjedt szájról-szájra néhány hagyományos, ősi recept. Csak a XX. században került újra előtérbe, de ekkor sem a nagy nyilvánosság számára.

Amerikai katonai kutatók foglalkoztak vele, a civil szféra nem is ismerte. A hírzárlat a 70-es évekig tartott, számos kísérletsorozat bizonyította: annyira értékes növényről van szó, hogy szinte nem is lehet róla negatívumot mondani. Ez szó szerint értendő!

Még szélsőségesen negatív kísérletek sem hoztak eredményt: az amarántnak nem lehet ártani, mindent kibír, és annyira jó a tápértéke, összetétele, hogy még az amerikai űrhajósok étrendjébe is beépítették. A nyers mag fehérjéinek biológiai értéke magasabb még a legközismertebb fehérjeforrásénál is, ami hőkezeléssel még tovább fokozható.

Az amaránt kitűnő vas, kalcium, magnézium és cink, valamint egyéb mikroelem forrás. Nem csak a vegetáriánusok számára hasznos, de a vashiányosok táplálkozásának alapkövének is megfelel. Kalcium tartalma miatt a tejet is lefölözi: a legnagyobb kalcium forrást jelentő élelmiszer.

Az amaránt magnézium tartalma nagyságrenddel nagyobb a gabonaféléknél, amely jótékony hatással van az elme frissességének megőrzésére, és a szívizom működésére. Nem csak ételeink remek alapanyaga, de dísznövényként is megállja a helyét.

Ma már széles körben hozzáférhető: kapható puffasztott formában is, levele pedig saláták ízletes összetevője lehet. Ha a magőrleményt a liszthez adagoljuk, sokkal növelhetjük a kenyér (akár a gluténmentesét is) élvezeti értékét.