Hundertwasser az 1973-as milánói Triennalén tizenkét fát(!) ültetett a Via Manzoni egyik házának ablakaiba. Megalkotta a „lakófa” elnevezést, amely a közvetlen környezetünkben élő növények szimbóluma lett.

A happeninggel szenvedélyes hitét demonstrálta: ha növények élnek a közelünkben, mindenképpen boldogabbak leszünk. Aligha gondolunk bele - olyan magától értetődő természetességgel élünk velük -, hogy a minket körülvevő cserepesek és tartóik milyen fontos hangulati elemei otthonunknak.

A kulcsszó a harmónia, amely a boldogság egyik feltétele. A növények ebben segítenek; nélkülözhetetlenek a lakóhely kiegyensúlyozott atmoszférájának megteremtésében. Az épített környezetet keltik életre, látványuktól lélek és test egyaránt felüdül.

Esztétikai szempontból berendezési tárgynak tekinthetők és alkalmasak a különböző lakberendezési stílusok hangsúlyozására Igaz, nem elhanyagolható, hogy egyúttal fényre, megfelelő hőmérsékletre, vízre és tápanyagra vágyó élőlények is. Egyedi „alkotások”, egyéni tulajdonságokkal. Éppen formagazdagságuk teszi lehetővé, hogy bármely stílushoz, a klasszikustól a high-tech-ig, választhatunk megfelelőt a cserepesek gazdag kínálatából. A növény és tartója egyetlen, elválaszthatatlan kompozíció, amely csak akkor hatásos, ha az alkotóelemek mérete, fomái és színei között összhang van.

Az edény vagy kaspó anyaga és külleme a történeti, illetve a lakberendezési stílusokkal együtt változott. A romantika vagy a szecesszió korában a gazdagon díszített, míg a funkcióelvű felfogás vagy a modernizmus idején az egyszerű, letisztult geometrikus formájú kaspók voltak divatosak. A mai kort a berendezési stílusok sokfélesége jellemzi és természetesen igaz ez a zöldfelületek kialakításakor is. A növénytartó nem csupán funkcionális tárgy, gyakran főszereplő, és benne a növény a díszítőelem.

A növényekkel történő téralakítás igen látványos megoldásokra ad lehetőséget, architektonikusan összekapcsolja a tér egyes, kiemelt részleteit, nagyvonalú eleganciát teremtve. A robusztus alkatúak (lantlevelű fikusz, jukka, pálmák) magányosan elhelyezve zöld szoborként hatnak a hozzájuk illő, nagyméretű bútorok között. A markáns körvonalú és élénk színű virágos növények feloldják a high-tech célszerű formáit, anyagainak ridegségét. Míg a manapság divatos minimál stílusban tág teret kap a fantázia: szinte minden növény jól mutat benne.

A klasszikus stílusú enteriőrök üres falfelülete előtt impozáns, bár kissé fantáziátlan, a border típusú összeállítás, amelynél a hátul magasabb, majd előtte fokozatosan csökkenő méretű növények alkotnak együttest. Ennél jóval izgalmasabb összkép jöhet létre több növény aszimmetrikus elrendezésekor. Az optikailag súlyosabb alakzatok mellett két könnyedebb, kisebb formával teremthető egyensúly. A szabályos alakú és merevebb növények szimmetrikusan elhelyezve hangsúlyt adnak a tér egyes észletének, de akár egyetlen berendezési tárgynak is. Az egyszínű zöld levélzet megnyugtató, a díszesebbek a visszafogott környezetben érvényesülnek jól.

Rendkívülivé tesznek egy kompozíciót az ellentétek. Sokan találnak szépséget a növényformák és a környezet szándékos kontrasztjában. Ilyen lehet a hegyes levelű agávé gömbölyded kaktuszokkal társítva, vagy egy finom levélstruktúrájú növény, például a fodorka, a durvább levélfelületu borsvirággal. A színekkel, mint például a tarka levelek a zöld mellett, és a mérettel való játék hasonlóan izgalmas vizuális élményt nyújt. Ízlés és egyéniség kérdése, hogy környezetünkben miképpen érvényesítjük a növények szépségét, hogyan teremtjük meg általuk a harmóniát.

Növények az enteriőrökben