Mit hoz nekünk Elza, Ferenc, Borbála, Ambrus, Miklós?

Kalendárium az év jeles napjaira -Elza, Ferenc, Borbála, Ambrus, Miklós

Elza napja régen a meteorológiai tél kezdetét hirdette. Az asszonyok ekkor fogták hizlalásra a karácsonyi pulykát, a gazdaemberek pedig az időjárást figyelték, mert a gallyakat rázó szeles Elzából szeles decembert jósoltak.

Ezen a héten több jeles napot említ még a néphagyomány. Xavéri Szent Ferenc névünnepét főleg a dél-dunántúli falvakban disznóölő szent Ferenc napjaként is emlegették, mert ekkorra már bizonyosan kifagyott a levágott jószág szalonnája.

Szent Borbála napján Baranyában a férfiak nem fejthettek bort, az asszonyok nem nyúlhattak a rokkához, ha mégis megtették, megbetegedtek a tehenek. A göcsejiek viszont nem engedtek idegent a házukba, nehogy elvigye a szerencséjüket. Ha pedig az ekkor vízbe tett cseresznye, vagyis Borbála-ág karácsonyra kivirágzik, akkor a gazdák megláthatják a jövő évi termést, a hajadonok pedig reménykedhetnek, hogy megérkezik a jövendőbelijük.

Szintén a héten emlékeznek Ambrusra, aki a méhészek és a mézeskalácsosok védőszentje. Vidéken nevezték őt Ambruzsnak, Szent Amborusnak, akiről megjósolták, hogy „ez gyermek nagyembör leszen a jövendőben”. Ugyanis a gyermek Ambrus nyitott szájjal aludt és álmában a méhek ellepték az arcát, de nem megcsípték a kisfiút, hanem – mint a legenda említi – „zengedeztek az orcáján”. Ennek emlékére Ambrust rajzó méhkaptárral ábrázolják ma is.

„Jani, Mari, Piroska, tudjátok-e mi van ma? Hoz az öreg minden jót, piros almát, sok diót! Hát még mit, hát még mit? Frissen vágott suhogót!” A IV. század első felében élt Szent Miklós püspök emléknapja a gyermekek várva-várt, izgalommal teli örömünnepe. A Nyitra megyei Gimesben még ma is bekopogtat a Mikulás a házakba, cukorkát osztogat, és suhogó vesszőkorbáccsal ijesztgeti a gyerekeket, ők meg régi versikékkel pajkoskodnak vele.

Az időjósok szerint Miklós megmutatja, hogy milyen lesz a karácsonyi időjárás, ám állítják, hogy néha Ő is téved.

Az Úr eljövetelét megelőző négyhetes várakozási időszakban vagyunk. A megemlékezés első nyoma az V. századból való, amit később, a XI. században VII. Gergely pápa hivatalos ünnepé emelt.

A hónap legkedvesebb, szeretetteljes ünnepi előkészületeiben ne felejtsük el vasárnap meggyújtani az adventi koszorún a második gyertyát.

Szerző: Szigethy Emma