Nem mindegy, hol megyünk kórházba

Annak ellenére, hogy jelentős területi eltérések vannak a gyermek-egészségügyi ellátó rendszerben, a szakma véleménye szerint ma Magyarországon a gyermekek jelentős része megkapja a szükséges kezelést, és életmentő beavatkozások esetén idejében eljut a megfelelő intézménybe.

A K&H gyógyvarázs immár 11. alkalommal hirdette meg műszerbeszerzési pályázatát a magyar gyermek-egészségügyi intézmények számára, ezzel együtt pedig idén második alkalommal készített felmérést a hazai ellátórendszerről. A kérdőíves felmérésében 39 gyermek-egészségügyi intézmény vett részt. A kérdőívet kitöltők véleménye szerint a mai egészségügyi ellátásban a gyermekek jelentős része megkapja a számára szükséges és szakmailag indokolt kezelést. A válaszadók 74%-a szerint a gyermekek minimum háromnegyede megkapja a szükséges kezelést, 23%-a szerint ez az arány 90%-nál is magasabb, megközelítőleg 100%-os.

A válaszokból kiderül, hogy a nem megfelelő kezelés, illetve diagnosztika nem kizárólag az egészségügyi szakma felelőssége. A megkérdezettek 40%-a a szülőket is felelősség tette a megfelelő kezelések elmaradásáért, akik adott esetben nem veszik komolyan a problémát, vagy nem viszik el időben a gyermeket szakemberhez. Az intézményi hátteret vizsgálva a nem megfelelő kezelésért a válaszadók egyenlő arányban, 30-30%-ban tették felelőssé a gyermekgyógyászat alulfinanszírozottságát, az orvos- és szakemberhiányt, valamint az ellátásban tapasztalható területi különbséget. A maradék 10% az egészségügyi rendszer szervezési problémáit nevezte meg indokként.

A válaszadók szinte egyöntetűen egyetértenek abban, hogy a gyermekellátás színvonalában, helyzetében földrajzi elhelyezkedés szerint jelentős különbségek vannak országos szinten. Volt azonban olyan válaszadó, aki a földrajzi különbség mellett a szakemberek hozzáállásbeli különbségét említette befolyásoló tényezőként. A többség a fővárost és a klinikai városokban élők helyzetét tekinti kiemelten jónak, míg a leghátrányosabb helyzetben az ezektől távol eső települések lakóit tartja – itt többnyire az észak-keleti, keleti országrészeket nevezték meg, Nógrád, Szabolcs-Szatmár és Borsod-Abaúj-Zemplén megyét.

Az egyes terápiás területek közötti különbségeket jól jellemzi, hogy van, aki épp ennek az ellenkezőjét jelezte: bizonyos területeken néhány budapesti intézmény kevésbé felszerelt, mint a vidéki ellátó centrumok. Három válaszadó intézmény pedig azt emelte ki, hogy a fővárosi és közép-magyarországi régió intézményei a pályázatok szempontjából jóval hátrányosabb helyzetben vannak, mint a keleti régió intézményei, amelyek nagyobb eséllyel pályázhatnak különböző támogatásokra.

„A kezdetektől arra törekszünk, hogy a fővárosi intézmények mellett a vidéki kórházakat, rendelőket, mentőállomásokat is támogassuk, ezzel is csökkentve a gyermekeket ellátó intézmények helyzete, szolgáltatásaik színvonala között lévő különbségeket. Az elmúlt 11 év alatt kiosztott, összesen 512 millió forint értékű eszközökből 166 millió forintot kaptak fővárosi pályázók, míg a többi, 346 millió forint értékű műszer vidéki intézmények eszközparkját bővítette. Az idei országos pályázat 16 nyertese közül 13 vidéki, a 20 millió forintos támogatásból 14,7 millió forintot kaptak orvosi berendezésekre. A számunkra ugyanis fontos, hogy a jelen és a jövő társadalma teljes életet élhessen, függetlenül attól, hogy földrajzilag az ország mely területén lakik” – mondta Horváth Magyary Nóra, a cég kommunikációs ügyvezető igazgatója.

Arra a kérdésre, hogy érezhető-e esélyegyenlőtlenség a gyermekgyógyászat területén, döntő többségében szintén igenlő válaszok születtek. Ennek okaként a válaszadók több mint egynegyede az ellátó intézménytől való földrajzi távolságot jelölte meg. Többen kiemelték még, hogy a diagnosztika és kezelési idő megnövekszik a hátrányosabb helyzetben levő területeken, és bár az életmentő beavatkozásoknál a kis betegek mindig eljutnak a megfelelő intézménybe, a nem életmentő kezeléseknél ez jóval hosszabb időt igényel, mint például egy fővárosi hálózatban. Jellemző az is, hogy az ellátó centrumoktól távolabb eső területeken a betegek már rosszabb állapotban kerülnek a kezelésre, ezért is van szükség a szociális háttér erősítésére és a védőnői hálózat szerepének növelésére.