Jót tesz a babának a bepólyázás

Bepólyázni egy csecsemőt? Úgy hisszük, ezt mindenki tudhatja. Ám helyesen bepólyázni, nos, ahhoz kell némi gyakorlat. Hogy ne csak a kórházban csinálják profin…!

A bepólyázás azt jelenti, hogy becsavarjuk, bebugyoláljuk a kisbabát egy takaróba. Mivel az anyaméhben védve és biztonságban érezte magát, a pólyával hasonló érzést keltünk benne – melegséget és kényelmet biztosítunk számára.

A megfelelő pólyázással csökkenthetjük a sírást és elősegítjük, hogy a baba nyugodtan aludjon. A bepólyázás csökkenti a hirtelen csecsemőhalál szindróma (SIDS – Sudden Infant Death Syndrome) esélyét.

A babának háton kell aludnia és nem szabad „túlmelegednie”, a bepólyázás pedig segít mérsékelni kényelmetlenség-érzését. Mégis, honnan tudhatjuk, hogy helyesen pólyáztuk be a csecsemőt?

A választott kis takarót fektessük egy sík felületre - egyik sarkát a kettő közül hajtsuk le. Helyezzük rá a babát átlósan, úgy, hogy a feje egy vonalban legyen az egyik lehajtás hegyes sarkával. A sarkot hajtsuk a gyermek bal karjára és fedjük át vele a jobb kart is, így a „csomagolás” szoros lesz. Emeljük meg a kicsi jobb karját és a takaró szélét hajtsuk be a teste jobb oldalán. Ha tépőzár is van a takarón, akkor nincs szükség erre az utóbbi behajtásra.

Emeljük fel az alsó sarkot, és hajtsuk fel a baba testére, bedugva azt az első kötésbe. A megmaradt sarkot is emeljük fel és vigyük át a gyermek jobb karján, majd hajtsuk be az egyik kötésbe a baba háta mögött.

Az alap bepólyázás mellett vannak egyéb technikák is. A kórházi nővérek például valódi profik a hajtogatásban. Az újszülött csecsemő gyakran tökéletesen be van pólyázva, mielőtt az anyuka kezébe adják.

Ha a gyermeket bepólyázzák, kevesebb mozgást, rángatózást engedhet meg magának, különösen, hogy ilyen módon a lábai is rögzítve vannak. Alvása így nyugodtabb lesz és sírni sem fog annyit.

A melegség és a biztonság érzet, melyet a helyes bepólyázással kap, az anyaméhet imitálja és lehetővé teszi a gyermek számára, hogy hosszabb ideig aludhasson. A kisbabák mozgásai gyorsak és hirtelenek tudnak lenni, könnyedén megkarmolhatják saját magukat alvás közben – nagyon éles kis körmeik vannak és igen gyorsan is nőnek!

A bepólyázást akkor is lehet folytatni, ha a kisgyermek már 3-4 hónapos. Amint mobilabbak, mozgékonyabbak lesznek, már képessé válnak leküzdeni magukról a pólyát.

Vannak a pólyázásnak hátrányai?

Noha előnye sokkal több van a kisbabák bepólyázásának, mint hátránya, szakemberek által elvégzett tanulmányok szerint a szorosan bepólyázott gyermekek csökkent légzési funkciók jeleit mutatják, mely akár tüdőgyulladáshoz is vezethet. Más szakértők szerint mivel a babák ízületei még nőnek, a legjobb őket csak a nappali szunyókálás idejére bepólyázni és hagyni, hogy kezüket-lábukat egyébként szabadon mozgathassák – így lehetővé válik a végtagok normális növekedése.

A bepólyázás hatása egyébként csecsemőről-csecsemőre változik. Akadhatnak fokozottan „függetlenségre vágyó” csecsemők, akiknek egyáltalán nem tetszik majd a pólya és képesek lesznek kirúgni magukat belőle. Amennyiben azt vesszük észre, hogy valóban stresszessé válnak a bepólyázástól, esetükben tekintsünk el ettől a gyakorlattól!