Őrjítő kételyek közt elmerülve - Ki rúgta a gólt? 1.rész

PUBLIKÁLÁS: 2014. február 24. 15:39

Anett 11 hetes kismamaként imádja párját, kinek családja viszont nehezen akarja elfogadni a lányt, és mindent megtesznek, hogy ellehetetlenítsék a kapcsolatot - akár oly módon is, hogy elhitették a férfival, nem is az ő gyermekét hordja szíve alatt. Anett bizonyítani szeretné igazát egy terhesség alatti, apasági vizsgálattal, a magzatot azonban nem szeretné kitenni felesleges veszélynek, tartva a vetélés kockázatától...

Napi doktor

A szerző cikkei

Apasági vizsgálat várandósan?

Júlia harminckét éves kismama, első gyermekét várja férjétől, boldogsága mégsem lehet teljes. Történetük négy éve kezdődött - már első találkozásukkor egymásba szerettek: szinte azonnal egymásra hangolódtak, kapcsolatukat a nagy érzések, a mély szerelem jellemezte. De csak egy pontig, mert utána minden elromlott. "Mielőtt megismertem volna a férjemet, hat évig éltem egy másik férfival. Szakítottunk, de a kapcsolatunk baráti maradt. Már a szakítás után találkoztam a férjemmel, lett az egymásra nézésből szerelem, majd házasság. Sosem titkoltam, hogy volt régen egy másik kapcsolatom, sőt a férjem ismerte is a volt barátomat. Úgy tűnt, elfogadja a megmaradt baráti szálakat, és nem zavarja, hogy néha találkozom és beszélgetek az exemmel. Terhes lettem. Nagyon örültünk mindketten, de a férjem kezdeti nagy boldogságát felváltotta a féltékenység. A fejébe vette, hogy a gyerek nem tőle van, hanem a régi barátomtól. Nem tudom, mitévő legyek, miként tisztázhatnám magam eloszlatva férjem kétségeit...”

terhes1

Két nő, egy eset: féltékenység, elutasító, rosszindulatú családi légkörben generált és a másikat ténylegesen megsértő akciók (pl. rosszindulatú pletykák), viták és temérdek feszültség - elkeserítő és egyúttal megalázó helyzet az érintettek számára, melyben végső soron egy ártatlan babát vélünk látni. Az, hogy kiben mikor ébred fel a kétely, nem köthető a kapcsolat tartósságához. Van, aki egy egyéjszakás kaland, más hosszú házas évek után vonja kétségbe apaságát.

Pont az ügy végére!

Ha az apának kételye van, már a várandósság alatt egy egyszerű vérvétellel is megállapítható, hogy valóban ő a magzat édesapja vagy sem. Dr. Bezzegh Attila laboratóriumi szakorvost arról faggattuk, hogy ma már itthon is, a magzat 9 hetes korától megtudható, hogy a feltételezett személy- e az apa.

Bezzegh doktor: "A terhesség alatt az apaság megállapítására már a DNS alapú apasági vizsgálatok kifejlesztése óta van lehetőség, ez azonban magzati mintavételből történik: amniocentézist vagy chorionbiopsziát alkalmaznak az orvosok, melyek során a magzatvízből, illetve a méhlepényből vesznek mintát, ezek a beavatkozások azonban veszélyeztethetik a magzat és az anya egészségét, illetve magát a terhességet is - mindkét eljárás a vetélés kockázatával járhat. Csak ezért, csak az apaság megállapításáért nem kerülhet sor ezen beavatkozásokra, túl nagy a kockázat. Ezzel szemben sem a magzat sem pedig az anya egészségét nem veszélyeztető, magzati mintavétel nélküli születés előtti apasági vizsgálat is létezik immáron két esztendeje. Magyarországon 2012 nyara óta kérhetik az anyák és az apák a vizsgálatot. Az új módszerrel egyrészt lehetővé válik az anya véréből megállapítani az apa személyét, másrészt míg a hagyományos teszteket általában a terhesség 11- 15. hete között végzik el, erre már a 9. betöltött terhességi hét után lehetőség nyílik."

Kikértük pszichiáter, pszichoterapeuta szakértőnk, dr. Süli Ágota véleményét is:

„Egy kapcsolat működéséhez a bizalom alapvetően fontos. Az előző esetekben a vizsgálatot nem azért kérték, mert genetikai betegségeket akartak volna kiszűrni, hanem a társ hűtlenségére gondoltak, esetleg anyagi előnyökhöz való jutás motiválta a vizsgálatot kérőt. Párkapcsolati szinten ez azt jelenti, hogy az őszinteség, az egymás felé forduló bizalom már nem tartja össze lelkileg ezeket az embereket. Közöttük a gyanúsítgatás, a másik kihasználása, a saját érdekek előtérbe helyezése került, ami a harmonikus együttélés ellen szól. A másik oldalon a becsapottság érzése, a kihasználtság fájdalma, a szorongás jelenik meg, és a kérdés hogyan lehet ezután továbbra is együtt maradni azzal, akivel egy életre terveztem a kapcsolatot.
Régen sokszor tanácsolták a civakodó párnak: legyen egy gyerek, az majd összeboronál benneteket. Ma már tudjuk, hogy ez inkább a válási statisztikát növeli. Mindkét esetben látszik, hogy kapcsolati szinten zavar állt be a pár életében. Az első esetben a férfi még nem vált le teljesen a szülőkről, az ő véleményük még olyan erősen gyakorolnak hatást rá, hogy saját érzéseit, vágyait csak részben tudja megélni, önálló döntést nem tud hozni, így önálló életet sem tud élni egy új házasságban, és így az apaságra sem érett meg teljesen. A második esetben a féltékenység, ami mérgezi a kapcsolatot. Erre a terhesség nem gyógyír. Ha nem tudnak egymáshoz őszintén viszonyulni, ha a bizalom nem szilárdul meg kettőjük között, akkor a gyermekvállalás egy újabb forrása a kételkedésnek. Ebben az esetben is a szülőség vállalása korainak bizonyult, hiszen még nem tart ott ez a kapcsolat, hogy a szülőség vállalását együtt egy életen át lelkileg felkészülve teljesítsék.”