Elgurult a gyógyszerem - Szópárbaj a szívbeteg mamával

Az „Elgurult a gyógyszerem” a napidoktor.hu legújabb „rovata”. Szántó István újságíró olyan blog bejegyzéseiből szemezgetünk, ami az egészséggel, életmóddal kapcsolatos.

A helyzet abszurd és kritikus. Várom a reggelt, hogy meglátogassam a mamámat a Semmelweis kórház coronaria őrzőjében. Felveszem a kékes műanyag lábvédőt és beosonok a lepedőkkel elhatárolt a hatalmas kórterembe. Belépek és már is egy hangzavar közepébe csöppenek.

Mamám hadakozik a férfibetegekkel - harsányan vitatkoznak - hajnalok hajnalán. Szívbeteg emberek - akiknek minden izgalom megárthat - szópárbajt vívnak édesanyámmal. Aki szegény 94 esztendősen nehezen élte meg az ott töltött éjszakát. A gondos orvosi kezelés ellenére nem tudja, hol van,hogyan került oda és finoman fogalmazva nem emlékezik semmire. Csak a hallása javul - mert minden kihívásra reagál.

Az őrző fedélzeti pultjánál egy doki körmöl. A nővérkék kimaradnak a műsorból. Egyedül kelek a mamám védelmére. A férfiak már nem panaszkodnak - csak egymás szavába vágva kiabálnak, játsszák el az éjszaka történteket.

- A mama hangoskodott.

- Sajnálom beteg - mondanám - akkor ne ide hozza - reagálják le - hogy hová azt ők se tudják.

- Tudja a mamája fenyegetőzött, hogy mindenkit beperel. Ez komoly érv ellene

- De láthatják, hogy nem hoztam ügyvédet.

- Ez nem vicc - mondja egy alacsony roma emberke aki hátrakulcsolt kézzel úgy járkál az ágyak között mint Napoleon, Waterlo után - a néni nem volt ávós? - kérdezi olyan szúrósan.

- Sajnálom uram, de nem - csitítanám őket de minek - számukra ez az extrád műsor úgy kell mint egy falat kenyér. A reggeli még sehol.

Mamámat se kell félteni, még mindig nem tudja hol van és minek, de derekasan felveszi a kesztyűt.

A körmölős doki hozzá szokhatott ezekhez a jelenetekhez mert a szeme se rebben. Közbe szólhatna, egyszer meg is teszi de reménytelen. Igaza van, minek is beavatkozni mások bajába.

A sarokban egy nővér csomagol, egy nagy zsákot leltároz, majd átadja a hátramaradottaknak. Úgy tesz-vesz mintha ott se lennénk. Majd nekilát az üres ágy áthúzásának, de előtte befüggönyöz maga körül.

A felbolydult intenzív erre elcsendesedik. Mint egy üres színházi nézőtér. Az élet ennyi, kész s vége.