A véltnél százmillió évvel korábbról származnak az első virágos növények

Százmillió évvel korábbról eredhetnek az első virágos növények, mint vélték - derül ki a virágpor-kövületekből, amelyeket svájci és német tudósok elemeztek.

Az eddigi legkorábbi ismert virágos növényekéhez hasonló pollenek a korai kréta földtörténeti korszakából származnak. Most azonban a kutatók ennél korábbi, a középső triász korszakából származó, Észak-Svájcban gyűjtött kőzetmintából hatféle virágpor kövületét azonosították.

Az új pollenek igen hasonlóak a korábbi, krétakori leletekhez - tudósított a BBC hírszolgálata a Frontiers in Plant Science című szaklapban megjelent tanulmányról.

A virágos vagy magvas növények a szövetes növények egyik nagy, legváltozatosabb csoportja. Pollent termelnek, minden szemcse egy fejlődő hímivarsejtet zár magába, mely a szaporodást szolgálja. Peter Hochuli, a Zürichi Egyetem munkatársa, a kutatás vezetője elmondta, hogy a szaporodáshoz szükséges sejtek köré a növények erős és ellenálló, szerves védőfalat növesztenek. A kőzetmintában a pollenszemcsék védőfalát találták meg.

Mivel a korai kréta korszakában - körülbelül 140 millió évvel ezelőtt - megnőtt a virágos növények mennyisége, és nagy változatosságot is mutattak, a kutatók azt feltételezték, hogy ebből a korszakból származnak.

A késői triászból eredő mintákban Hochuli és kutatócsoportja lézerszkenneres mikroszkópot használt, hogy nagy felbontású, háromdimenziós képet kapjon, és ezzel sikerült méretük, mintázatuk és struktúrájuk alapján hat jól elkülöníthető típust azonosítaniuk a virágos növényekéhez hasonló pollenkövületekből. Hochuli szerint - néhány különbségtől eltekintve - a középső triászból származó pollen pontosan olyan, mint a korai kréta idejéből eredő minta.

Egy triászkori Barents-tengeri üledékből származó, hasonló vonásokat mutató pollenminta és a friss svájci leletek körülbelül százmillió évvel korábbi időpontra, 243 millió évvel ezelőttre teszik a virágos növények keletkezésének lehetséges időpontját. A pollenminták alapján a kutatók úgy vélik, a középső triász idején Közép-Európa éghajlata meleg volt és száraz, a Barents-tenger vidéke pedig szintén meleg lehetett, ám csapadékosabb.