Ne üvölts!

Felmérések szerint a veszekedés kezdeményezői többnyire nők, és az ő műfajuk a kiabálás is, átlagosan 15 percet tesz ki napjainkban.

Mi nők, mint a gyengébbik nem képviselői, hajlamosak vagyunk hangunkat segítségül hívni, ha tudat alatt érezzük, most ki kell állnunk magunkért. Az esetek többségében egyfajta védelmi funkcióként gondolunk rá, úgy gondoljuk, más eszközünk nincs az akaratnyilvánításra.

Valóban mindent meg lehet oldani kiabálással?

Még mielőtt azt gondolnánk, ez a csak a nőről szól, érdemes összetetten is megvizsgálni ezt a kérdést. Gyerekeknél, férfiaknál ugyanúgy fennáll ez a probléma, amely gyakran önbizalomhiányból fakad.

Félünk, hogy rajta kapnak minket valamin, amit nem tudunk, hiányosak az ismereteink, vagy valamit rosszul csinálunk. Azt gondoljuk az ordibálás, hatásos és elrettentő, így határozottnak tűnünk.

Sajnos ez csak a látszat, a vita az észről, a veszekedés az érzelmekről szól. Az összetűzések mögött nem feltétlenül a veszekedés tárgya áll. Sokszor így próbálják az emberek a másik tudtára hozni azt, hogy valami zavarja őket. Az sem ritka, hogy valaki így harcolja ki, hogy foglalkozzanak vele. A negatív figyelem ugyanis még mindig jobb, mint a semmilyen- vallja a pszichológus.

Mit tehetünk, hogy elkerüljön minket a hirtelen támadó kiabálási hullám?

• Gondoljunk arra, hogy nem éri meg elrontani az egész napunkat, egy kisebb probléma miatt.
• Higgadtan, lényegre törően eredményesebb a másik féllel beszélni, esetleges hibáira rávilágítani
• Számoljunk el tízig, mielőtt beszélnénk.
• Legalkalmasabb időpontot keressük.
• Vizsgáljuk meg, valósak e a sérelmeink

Völcsei Dóra