A gyermekek beszédkészsége lényegesen magasabb szintű, mint korábban gondolták, és már két-hároméves korukban igyekeznek nyelvtani szabályokat alkalmazni.

A járni-beszélni tanuló kisgyerekek bájos csacsogását a felnőttek mindig is kedvtelve hallgatják, még akkor is, ha a pusmogó-gügyögő hangok távolról sem keltik értelmes mondattá formálódó szavak vagy éppenséggel kifinomult kifejezések benyomását.

Az ithacai Cornell Egyetem kutatócsapata Christina Dye vezetésével azonban arra a megállapításra jutott, hogy a kisgyerekek jóval korábban kezdenek el használni olyan, a mondatok vázát alkotó ,,kis szavakat", mint például ,,egy, van, tud, és".

A gyermekek fejlődéstanával foglalkozó brit tudós amerikai kollégáival ötven, 23 és 37 hónap közötti, francia anyanyelvű gyermek ,,csevegését" tanulmányozta: korszerű technológia - köztük a gyerekek közelében rejtett helyre elhelyezett, érzékeny mikrofonok - segítségével több tízezer hangot (szót) rögzítettek, majd többévi munkával visszahallgatták azokat, aprólékosan elemezve azokat az összefüggéseket is, amelyek közepette elhangzottak.

kiabal

Úgy találták, hogy a kiejtett hangok és suttogó dünnyögések egyértelmű, bár korábban észrevétlenül maradt mintákba rendeződtek: a gyermekek zöme következetesen alkalmazta őket a nyelvtani (grammatikai) jelentésű szófajok - egyebek között névelők, elöljáró- és kötőszavak, névmások és segédigék - helyén.

,,Az általunk megfigyelt kicsik közül sok halkan pusmogott valamit vagy puhán kifújta a levegőt, esetleg szünetet iktatott be azokon a helyeken, ahol rendesen valamilyen nyelvtani szófajnak kellett volna következnie" - idézte Dye-t a ScienceDaily.com tudományos portál.

Abból a tényből, hogy a hangokat mindig a mondat megfelelő helyén produkálták, a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a gyermekek tudatában vannak a nyelvtani ,,szavaknak", és sokkal előrehaladottabbak grammatikai képességüket illetően, mint előzőleg feltételezték. A tudósok biztosra veszik, hogy megállapításaik más nyelvekre is érvényesek, nem csak a franciára.

Eddig az volt az általános felfogás, hogy a gyermekek ,,beszédéből" kezdetben hiányoznak a nyelvtani szófajok, és majd később, egy ismeretlen mechanizmus hatására, egyik pillanatról a másikra kezdenek el a nyelvtani szabályokhoz igazodni. A mostani eredmények azonban megdönteni látszanak ezt a feltevést.

,,Kutatásunk a gyermekek fejlődésének igen fontos vetületére vetett fényt, a nyelv ugyanis egyike azoknak a képességeknek, amelyek emberré tesznek minket" - húzta alá a newcastle-i kutató, hozzáfűzve: tanulmányuk azért is jelentős, mert ha a gyerekek nem tanulnak meg normálisan beszélni, később súlyos kárát fogják látni ennek az életben.

Már kicsi korban ismerjük a nyelvtant