Nem motivál az összehasonlítás a sportban

Egy tanulmány szerint motiváltabbak és kitartóbbak azok a gyerekcsapatok, ahol az edző hagyja kis tanítványait eleget játszani, és nem hasonlítja a csapattagokat egymáshoz.

,,A nagy titok olyan körülmények megteremtésében rejlik, ahol a játékosoknem hasonlítjákmagukat össze másokkal.”- írta a tanulmány szerzője, Jean Cote, a kanadai Királyi Egyetem kineziológiai és egészségügyi tanulmányok karának vezetője.

Az összehasonlítás helyett arra kell bíitatni agyerekeket,hogy a sajátegyéni képességeiket fejlesszék.Az eredményeket a The Sports Psychologist szeptemberi száma teszi közzé. Cote és munkatársai 510 kanadai fiatalt kérdeztek ki a sporttapasztalataikról, a9-19 éves korosztálytagjai közül.

Mindegyikük játszott iskolai vagy szabadidős csapatokban a következő sportágak valamelyikében: baseball, kosárlabda, curling, tánc, amerikai futball, jégkorong, evezés,szinkronúszás vagy röplabda.

A tanulmányból kiderült, hogy több tényezőtől függ a pozitív élmény: például, ha a gyerek acsapat részénekérzi magát;ha az edzők az egyéni fejlesztésre helyezték a hangsúlyt, acsapat többi tagjához mért képességektőlfüggetlenül; ha az edző és a csapattársak a lehető legjobb, de elérhető teljesítményre biztatták.

Negatív élménynek élték meg azt, ha valaki fitogtatta az erősebb képességeit vagy összehasonlították őket másokkal. Az eredmények arra utalnak, hogy a filmekben látott, tipikus, vörös fejjel üvöltöző, de mégis szeretni valóedző nem a legalkalmasabb a gyermekek irányítására.

Cote szerint az a legjobb sportvezető, aki igyekszik mindenkivel személyre szabottan foglalkozni, élvezetes feladatokat talál ki. A szülőknek érdemes megfigyelniük, hogy gyermekükmosolyog-e a gyakorlatoksorán, valóban élvezi-e azokat. Ha nem, akkor fontolóra kell venni az edzőváltást!

"Három dolog befolyásolja a személyes fejlődést: az erőfeszítés, az összpontosítás és az élvezet.”- magyarázta Cote.

„Vegyük a tévénézést! Élvezetes, ez biztos, de nemkell hozzá erőfeszítés és koncentráció,tehát nem a legjobb a fejlődéshez. Ha viszont megnézzük a sportot, a gyerekek, akik beleadnak apait-anyait, általában örömüket is lelik benne.”

Nagyon fiatal korban azonban nem jó erőltetni a sportolást.„Ha egy 12-13 éves vállal egész éves elkötelezettséget, nagyobb eséllyel marad ki később. Nem számít a tehetség, ha nincs semmi motiváció. Fiatal korban semmit nem kell elkapkodni,fokozatosan kell emelnia terhelést 14-15 éves korig. Az egész az egyensúlyról szól.”