2013. február 3. - Sajnos Zoli hazaindul!

Sajnos a háromtagú csapat kissé megfogyatkozott, mert Ács Zoltán befejezi a Téli Nanaga Parbat Expedíciót. Ismét Dávid beszámolóját olvashatjátok.

Gyanús ez a Panoráma Hotel. Amikor először megszálltunk itt, Ian betegedett le, a mai nap vége pedig az lett, hogy én hevertem álmatlanul, majdnem egész éjjel, fájó gyomorral és a többit nem részletezem. De előre szaladtam.

Utolsó teljes napunk úgy, hogy együtt a csapat. Kicsit szomorú vagyok. És persze kicsit irigykedem is: ha minden jól megy, Zoli holnap felpattan a buszra, holnap után meg már elképzelhetetlen dolgok részese lesz: meleg zuhanyok, szinte észrevétlen áramkimaradások (a legtöbb iszlámábádi szállodában gyakorlatilag korlátlan aggregátor kapacitás szolgálja ki a vendégeket, és egyébként is, a nap felében rendszerint van központi áram), éttermek gazdag választéka és gyümölcshalmok várják. Aztán a hegyre gondolok. A téli Nanga Parbat az ő ötlete volt.

Furcsa érzés itt, egy piszkos kisvárosban. Nem falu, de nem a főváros. Lejöttünk, de visszamegyünk. A sorozatomba temetkezem. Eldöntöttem, hogy okos áramgazdálkodással igyekszem befejezni, mielőtt elindulunk vissza, a hegyre. Belefeledkezem a gimis kémia tanár történetébe, aki gengszter lesz és metaamfetamint „főz”. Zoliék közben visszatérnek a bazárból, ahol gyertyát vettek az aggregátorhoz, megnézték, mikor megy Zoli busza és „plázáztak” kicsit.

A poént pedig már lelőttem: estére kutyául lebetegszem. Egyébként - ahogy szerepjáték közben mondaná a mesélő a csapatnak - „a nap eseménytelenül telt el”.