2013. február 1. - Nutella reggeli és ágy!

Zoli beszámolóját olvashatjátok a Téli Nanaga Parbat Expedícióról. A csapat hosszú idő után újra ágyban töltötte az éjszakát, bár sajnos nem melegben.

A mai hosszú út miatt korai ébresztőt kértünk Dávidtól (hajnali 5 óra), de nem volt rá szükség, mert a konyha és a hordárok már jóval korábban feléledtek. Az ő háttérzajuk miatt mind a hárman már jóval korábban fent voltunk.

A rövid csapati - Nutella reggelit követően a terveknek megfelelően 6 után pár perccel - még sötétben, fejlámpával - elkezdtük az apatáborból a Hallal hídig tartó leereszkedésünket. Mi hárman, a konyhásfiú - Abdul - és két hordár, aki tegnap hozta meg többek között a Fujika kerozin kályhát és egyéb felszerelést.
Khud-ig bő egy óra alatt eljutottunk. Innen már meredeken vezetett az út és további négy óra gyaloglás után elérkeztünk az első állandó településre, Sher-be. Itt, mire megérkeztünk, Abdul - ugyanabban a házban ahol idefelé megszálltunk - már tejes teával várt minket. Dávid és Ian itt hagyták a hótalpakat és még néhány, a lenti „melegben” nem szükséges felszerelést majd, rövid pihenőt követően, tovább ereszkedtünk.

Délutánra már Ian kivételével, mindannyian belassultunk. Közel 10 órás gyaloglás után így is elértük a Hallal hidat, ahonnan már terepjáróval lehet továbbjutni a KKH (Karakorom Highway) felé. Kis alkudozást követően beszálltunk a rövid Land Cruiser-be. Hátul a csomagok, majd Abdul, Hameed, Ian és én a hátsó üléseken.

Dávid és Mr. Fakir pedig elöl. A földútról még világosban kiértünk a KKH-ra. A kanyargós úton mind a hárman el-elbóbiskoltunk, míg végül este 7 körül megállt az autó Chilasban a Panoráma hotel előtt. Mielőtt beköltöztünk, még megeskettük a tulajdonost, hogy lesz meleg víz a szobákban.

Az éjszakát - hosszú idő után újra - ágyban töltöttük, azonban a változatlanul hálószákjainkban, mert a szobákban nincs fűtés és itt - majdnem - olyan hideg volt, mint fent az alaptáborban.