2012. december 29. - Tüzelő rendőrök és „nemtaxi”

Dávidék meghatalmazták az ügynökségüket az elveszett, de lassan megkerült csomagok ügyében. Ellenben a repülőtérre elég nehezen jutottak ki. A három tüzeskedő rendőr csak a ráadás!

Éjjel kettő felé felébredtem, és - mivel hajnali 4-kor ki akartunk menni Zolival a reptérre az utolsó hiányzó csomagért - már nem volt kedvem visszafeküdni, így inkább elkezdtem pakolászni a hordóimba.

4-kor leballagtam a portára és Zolival elindultunk, hogy taxit fogjunk. (A porta persze megfeledkezett a taxinkról.) Az utcán egy lélek se mozdult, csendes, hűvös éjszaka volt. Elballagtunk az utca végéig, ahol 3 szakállas rendőr ülte körbe egy bádog lábasba kuporított aprócska „pásztor tüzét”(ami komótosan falatozta egy takarosan felaprított fa szék maradványait). Elbeszélgettünk velük a világ nagy dolgairól, majd visszaballagtunk a szállodába.

Másodszorra - 8 óra körül - már sikerült kitaxiznunk a reptérre, ahol egy szürreális betonfolyosó eldugott zugában megtaláltuk a Turkish Airlines reptéri irodáját. Zoli hordóját azonban nem. A pali egy ideig pingvinelt, majd megígérte, hogy ha felébred a főnöke, megkérdezi, hol veszhetett el a cucc a rendszerben.

Rövid tanácskozás után arra jutottunk, hogy maradunk az eredeti tervnél és még az éjjel elindulunk. (Az ügynökségünket pedig meghatalmazzuk, hogy a csomagot átvegye.)

Estig rohangásztunk, beszerzéseket intéztünk: nagy köteg bambuszt, hó szögeket, matracokat, elemeket, stb. Zoli kapott egy „alig használt” 8000-es bakancsot kölcsönbe az ügynökség egyik emberétől (felkészülve arra az esetre, ha esetleg további „szövődmények” alakulnának ki a hiányzó csomaggal kapcsolatban). Majd Iannal szétterítettük a kacatjainkat megint a folyosókon, és végül 10 (egyenként nagyjából 22-23 kg-os) csomagot - műanyag hordókat és húzózsákokat - pakoltunk össze.

9 óra felé indultunk el Iszlámábádból északnak.