Kivételesen aludtam indulás előtt. Nem mélyen, nem sokat, de aludtam. A beszállás után - ami a 144 kilónkhoz képest megdöbbentően simán ment a Turkish kedves stábjának köszönhetően - végre úgy éreztem, ez a kaland valóban elkezdődött. Isztambulban fegyelmezett, profi menekültek módjára letáboroztunk. Én az 5 órás várakozás jelentős részét átaludtam.
Repülőutunk második szakaszán sajnos egy régebbi gépet kaptunk (ahol a közös képernyőn valami Z kategóriás karácsonyi bohózat ment), a vacsora viszont nagyon finom volt, az egyik légi utaskísérő hölgy pedig - valamilyen rejtélyes oknál fogva - három kis palack török vörösbort is belénk diktált, így nagyon kellemes hangulatban szálltunk le Iszlámábádban. Ahol kiderült, 7 csomagunkból 6 eltűnt, és legkorábban holnap után reggel találkozhatunk velük.
Miután Zoli hősies közelharc árán felvetette a jegyzőkönyvet az illetékessel - mi pedig Iannal megittuk a csésze teánkat, amit a rendőrfőnöktől kaptunk - ügynökségünk embere elszállított minket a szállodánkba.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.