Elúsztak a 2015-ös célok

A vízfolyások és tavak medrének szabályozottsága és a vízszennyezések alapvetően határozzák meg vizeink ökológiai állapotát.

Ennek a két tényezőnek mind a mai napig káros hatása van vizeink állapotára, és ezzel alapvető akadályt gördítenek a 2015-re kitűzött cél, avizek jó állapotának elérése elé. Magyarországon emellett vészesen alacsonyak a költségvetési források ahhoz, hogy ezt a célt elérjük, holott földrajzi helyzetünk és adottságaink azt indokolnák, hogy ez a téma ne szoruljon háttérbe.

Az Európai Unió vízgazdálkodási politikájának értékelése a Blueprint Jelentés című dokumentumban látott napvilágot. A jelentésben a Bizottság értékeli az EU jelenlegi vízgazdálkodását, a tagállamok vizek védelmére tett gyakorlati lépéseit, és mindezt az éghajlatváltozás Európára nézve kedvezőtlen várható hatásaival is összeveti.

A Blueprint jelentés szerint Európa vizeinek általános állapota javul, de nem elég gyorsan ahhoz, hogy már 2015-re elérhető legyen a folyók, tavak és felszín alatti vizek jó állapota. A javulás köszönhető annak, hogy a vizekbe egyre kevesebb szennyező anyag jut, és hogy a szennyezett vizek egyre nagyobb hányadát tisztítják meg. Ennek ellenére továbbra is több tényező létezik, ami veszélyezteti vizeink állapotát. A szennyezésen kívül a túlzott vízhasználat és a szabályozott mederforma a legnagyobb probléma, valamint a hajózás érdekében végzett beavatkozások és az árvízvédelmi fejlesztések tartalmaznak olyan terveket, amik továbbra is veszélyforrásnak tekinthetők.

A WWF egyetért a Bizottság javaslataival, miszerint több területen is szükség van a vízpolitika erősítésére. Egyaránt fontos a vízvédelem többi szakpolitikába történő beépítése, a hatékony vízfelhasználás, és a WWF szerint a legjelentősebb a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben felvázolt beavatkozási lehetőségek minél szélesebb körű alkalmazása a gyakorlatban. A WWF szerint kiemelkedő szerepe van annak a megállapításnak, hogy a javulás egyik útja olyan természetes vízmegtartó megoldások elterjesztése, mint a vizes élőhelyek és az árterek helyreállítása.

Ezekkel egyszerre javítható a folyók vízminősége, ökológiai állapota és az árvízi biztonság, miközben mérsékelhetőek a mezőgazdaságot sújtó aszálykárok. A Bizottság által is elismert természetes vízmegtartás szükségessége új alapokra helyezi a társadalmi elvárásokat, és egybecseng a WWF által régóta hangoztatott "több teret a folyónak" elvvel is.

A vízfolyások szabályozottságának csökkentésére és ezzel a természetes vízmegtartási lehetőségek kihasználására hazánkban is égető szükség lenne. Egyúttal számos lehetőség kínálkozik a javításra, hiszen Magyarország vizeinek közel 90%-a az árterétől elvágva, vagy valamilyen mértékben szabályozott mederben folyik. Ezzel az EU országai közül az utolsó előtti helyet szereztük meg, csak Hollandiában nagyobb a szabályozott vízfolyások aránya.

Magyarország felszíni vizeinek mindössze 11 %-a van jó ökológiai állapotban. A folyóvizek egyharmada és a tavak kétharmada esetében a jelenlegi állapot minősítésére nem is volt lehetőség az adathiány miatt, ami a kisebb tavak és vízfolyások vízminősége esetében kirívóan magas. Jól áll viszont Magyarország európai összehasonlításban a felszín alatti vizek mennyiségi készleteit tekintetve. Emellett felszín alatti vizeink tisztasága alapján is a fölső harmadba tartozunk, annak ellenére, hogy a talajvízben gyakori probléma a nitrátszennyezés.

A WWF üdvözli, hogy a Bizottság a jelentés kiadásával ismét megpróbálja fókuszba helyezni a helyes vízgazdálkodást, de ez nem fog sikerrel járni a tagországok aktív részvétele nélkül. A most értékelt vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben több ország inkább alacsonyabb célokat tűzött ki azért, hogy kevesebb tennivalója legyen.

Ezt a magatartást meg kell változtatni, és aktív szerepvállalásra kell törekedni. Jó példa erre az agrár- és vízpolitika viszonya: hiábavalók a próbálkozások az árterek és vizes élőhelyek helyreállítására, ha az agrárszabályozás és a támogatási rendszer nem veszi figyelembe a vízpolitika legalapvetőbb igényeit, és nem ösztönzi a hatékony vízgazdálkodást a támogatási rendszerek átalakítása során.

A WWF szerint Magyarországon meglenne a szakértelem az EU vízpolitikájának helyes alkalmazására, de ez sehol sem csupán a vízügyi ágazat feladata. Az egészséges vízi környezet megteremtése a vízügy mellett a környezetvédelmi ágazat, a természetvédelem és a területi tervezés egyenrangú részvételét kívánja meg. Ehhez a költségvetési források jelentős növelésére van szükség, és a következő tervezési időszakban a természetvédelmi szempontoknak nagyobb szerepet kell szánni.