Közvetlenül napnyugta előtt Mary Hagedorn gombakoralljai szaporodását várta a napokban a Hawaii Tengerbiológiai Intézetben. Általában telihold után két nappal lövellik ki spermiumukat és petesejtjeiket.

A korallok a szabadban, egy fémasztalon sorakozó, vízzel teli tartályokban lapultak: mindegyik akkora, mint egy őzlábgomba kalapja, a középpontban lévő, szorosan zárt szájtól sugarasan kiinduló barna bordázattal.

Miközben a kutató és asszisztense türelmetlenül figyelték őket, az egyik korall szája megfeszült, ki is nyílt, mintha lélegezni akarna, és nagy sebességgel spermafelhő lövellt ki belőle.

Egyetlen a maga nemében

Mary Hagedorn, a Smithsonian Intézet szaporodásfiziológusa lényegében egyfajta spermabankot akar létrehozni a világ koralljaiból.

Reményei szerint spermakészlete, amelyet hawaii, karibi és ausztráliai koralloktól gyűjtött be, egy napon a korallszirtek helyreállítását, sőt újraépítését fogja szolgálni.

Úgy becsüli, hogy eddig egybillió korallspermiumot fagyasztott le, ami ötszázmillió-egymilliárd petesejt megtermékenyítéséhez elegendő. Ráadásul van egymilliárd befagyasztott embriósejtje is, amelyek közül néhány az őssejtek tulajdonságaival rendelkezik, vagyis képes lehet arra, hogy felnőtt korallá növekedjen.

Gyűjteménye az óceánokban található korallok számához mérten kicsi, de az egyetlen a maga nemében.

Bár ezek a tengeri élőlények képesek az ivartalan szaporodásra is, csupán ivaros szaporodásuk tartja fenn a populáción belül a genetikai változatosságot, és vele azt a képességet, hogy túléljék a változásokat, alkalmazkodjanak hozzájuk.

A korallok szaporodását a klímaváltozás fenyegeti, amely miatt a virágállatok fogékonyabbakká válnak a betegségekre és a kifehéredésre, amelyet az okoz, hogy stressz hatására kilökődnek a szöveteikben lévő, színüket biztosító szimbiotikus egysejtű algák, a zooxanthellák. Ebből a kórból kedvező körülmények között a korall ki tud gyógyulni, de ha ez nem következik be, és a zooxanthellák nem épülnek vissza a szöveteibe, akkor elpusztul.

Reménykeltő kutatások

A korallfehéredés az utóbbi években helyi érdekességből globális jelenséggé vált, és sok helyen az élőlények pusztulásához vezetett. Ráadásul a légkör szén-dioxid-tartalmának növekedése savasabbá teszi az óceánok vizét, ami elgyengíti a korallszirtek kalciumkarbonát vázát.

A Karib-tengeren a magas vízhőmérséklet, a betegségek, a túlhalászás és más tényezők hatására a korallállomány 80 százaléka kipusztult, és sok zátonyt moszatok nőttek be vagy szemét lepett el. Hasonló problémák miatt pusztulnak a virágállatok a Csendes-óceánban is, amelynek központi és nyugati részén a felére fogyatkozott a korallállomány 1980 és 2003 között. Ha ez a lefelé tartó spirál folytatódik, 2050-re minden korallzátony a pusztulás küszöbére jut.

Becslések szerint az ismert tengeri élőlényfajok egynegyedének köze van a korallszirtekhez. Vannak olyanok, amelyek moszatokon is elélnek, de nem mindegyik.

A helyzetet júliusban a következőképpen foglalták össze az ausztráliai Cairnsben tartott Korallzátony Szimpózium résztvevői: "Az éghajlattal kapcsolatos károsító tényezők együtt korábban soha nem tapasztalt méretű kihívást jelentenek a korallzátonyok és az általuk az embereknek tett jótétemények jövője szempontjából".

A tengeri élettel foglalkozó kutatók számára, akiknek a pályafutása nem utolsósorban a korallszirtek meglététől függ, Hagedorn kutatásai reménykeltőek. "Mary az én biztosítási kötvényem" - fogalmazott a The New York Times című amerikai lapnak Greta Aeby biológus, aki egy Kókusz-szigeti laboratóriumban a csendes-óceáni virágállatok betegségeit tanulmányozza.

"Olyan gyorsan dolgozunk, amilyen gyorsan csak tudunk, de az sem elég. Örökké azt mondom a diákjaimnak, hogy a megoldás érdekében gyorsabban kell tanulniuk " - fűzte hozzá.

Jövőjük a védett területektől függ

A természetvédők évtizedeken keresztül természetvédelmi területek létesítésével, halászati korlátozásokkal és hasonló intézkedésekkel igyekeztek védeni a korallzátonyokat. Bár értek el sikereket, a világ korallszirtjeinek még mindig csak 27 százaléka található védett területen, és a természetvédelmi területekre vonatkozó szabályok betartatása a legjobb esetben is hézagos.

Mivel a klímaváltozás okozta nyomás erősödik, a legderűlátóbb biológusok is egyetértenek azzal, hogy a virágállatok jövője a védett területektől függ, elvégre ezek olyan helyek, ahol a helyi veszélyek minimálisak, vagy ahol a korallok jobban ellenállnak a klímaváltozás okozta nyomásnak.

Bár Hagedorn támogatja a tradicionális védelmi stratégiákat, fel akar készülni arra is, hogy esetleg kudarcot vallanak. Miközben korallspermiumot és petesejteket fagyaszt le későbbi használatra, kollégái azon fáradoznak, hogy fejlesszék a virágállatok fogságban történő nevelésének és a fiatal korallok természetes környezetbe történő kihelyezésének a technikáját.

A munka elvégzéséhez azonban elegendő pénzt kell összegyűjteniük, és gyakran úgy tűnik, hogy ezzel fontosabb, sürgetőbb feladatoktól veszik el az időt.

"Egy ideális világban mindkettőt nyugodtan el tudnánk végezni. Persze egy ideális világban nem lennének pénzügyi gondjaink..." - jegyezte meg Stephen Palumbi, a Stanford Egyetem Hopkins Tengerkutató Állomásának igazgatója.

Spermabank koralloknak