Olimpiai sportok - Súlyemelés

Önálló számként először 1920-ban jelent meg a programban, először négy később nyolc súlycsoportban. Athén óta már hét női súlycsoportban is rendeznek versenyeket

A súlyemelés erősport. Gyakran a versenyzőnek saját súlyának kétszeresét is fel kell tudnia emelni, ami rendkívül megterheli a szervezetet. A súlyemelés három versenygyakorlatból áll: kétkaros nyomás, szakítás, lökés. A súlyemelőnek a lehető leggyorsabban és a legrövidebb úton kell a súlyzót a szabályoknak megfelelő helyzetbe hozni.

A gyakorlatokat három bíró értékeli a versenyeken. A két oldalbíró és a főbíró piros illetve fehér táblát lendít a magasba, vagy lámpát nyom meg. A gyakorlat akkor számít elfogadott, ha legalább két bíró azonos, fehér színt ítélt a versenyzőnek.

A versenyző felszerelése igen speciális. Erős gumitalppal rendelkező magas szárú cipő, egybeszabott, testhezálló, rövid ujjú dressz, bőrből készült legfeljebb 10 centiméteres deréköv, amely megkönnyíti a súlyemelős mozgását és óvja az esetleges sérülésektől.

A verseny során használatos sportszerek, közé tartozik a 4x4-es dobogó is, amiről lelépni tilos. A súlyzó két részből áll: 220 centiméter hosszú, 28 centméter átmérőjű rúdból és 1, 25 -20 kilógrammig terjedő tárcsákból.

Magyar versenyzők eddig 2 aranyérmet, 9 ezüstérmet és 9 bronzérmet szereztek, emellett összesen 143 ponttal járultak hozzá Magyarország összesített pontjaihoz.