Day Spa - feltöltődés néhány óra alatt

Mindannyian vágyunk néha egy olyan helyre, ahol elfelejthetjük a hétköznapok problémáit, ellazulhatunk és feltöltődhetünk testileg-lelkileg.

Egy elvarázsolt világba, amelyet a kényeztetés iránti vágyunk hívott életre. A hely neve: Spa.

Csábító, egyedi enteriőr, luxuskörnyezet, víz, egyénre szabott szolgáltatások - általában ezek a fogalmak jutnak eszünkbe a Spa kifejezés hallatán. De mit is jelent valójában az elnevezés és hová nyúlnak vissza a gyökerei?

A mozaikszó a Sanus per Aquam - azaz egészség a víz révén - kifejezésből ered és a fürdőzéshez valamint a hozzá kapcsolódó tevékenységekhez kötődik.

Egy kis időutazás

Ha a fürdőkultúra eredetét kutatjuk, képzeletben egészen a Római Birodalom időszakába kell visszautaznunk. 2000 évvel ezelőtt csupán Rómában mintegy 170 nyilvános fürdőhelyet találtunk volna, amelyek a tisztálkodás és testedzés mellett szociális célokat szolgáltak.

A római polgárok a tepidariumnak, caldariumnak, laconiumnak és frigidariumnak nevezett fürdőhelyiségekben éltek társadalmi és kulturális életet. A 37-39 fokos tepidarium egy langyos, vérkeringést kímélő helyiség és regeneráló fürdő, amely általános feszültségcsökkentő hatással bír. Az ott tartózkodásunk ideje nincs behatárolva.

A caldariumot, azaz forró fürdőt, néha gőzbarlangnak vagy aroma-gőzfürdőnek is hívják. A magas páratartalomban, 42-50 fokban, alaposan megizzadhatunk. Akárcsak a tepidariumban, a meleg egyenletesen verődik vissza a kerámia- vagy terrakotta csempés falakról, padokról és mennyezetről. Az optimális tartózkodási idő ebben a helyiségben 30-40 perc.

A laconiumban 55-65 fokos hőmérsékleten a test legkésőbb 15 perc múlva intenzíven izzadni kezd. Legfeljebb egy órát lehet a helyiségben tartózkodni. A frigidariumnak nevezett hideg fürdő revitalizációra szolgál a sugárzó hőt kibocsátó helyiségben való hosszabb tartózkodást követően. Ehhez társulhat még egy hideg zuhany vagy egy csobbanás a hideg vizes merülőmedencébe.

Azokat a fürdőket, ahol a vízhőfoka az emberi test melegét meghaladja, termálfürdőknek nevezzük. A termálfürdők, melyek vizének gyógyhatása bizonyított gyógyfürdőknek minősülnek. Magyarországon közel 1300 termálvíz-forrást tartanak számon, melyek összetevőik, hőmérsékletük révén fejtik ki gyógyító hatásukat.

Termálfürdőkben kivételesen gazdag hazánkban a római korban népszerű fürdőkultúra alakult ki. Már ebben az időben felfedezték az ország első természetes biológiailag aktív termáltavát, a Hévízi-tavat. A római birodalom felbomlásával a hazai fürdőkultúránk története hosszú időre megszakadt.

A fürdők történetében a következő jelentős korszak a törökök hódításával együtt érkezett le hozzánk. Amikor a törökök Anatóliába érkeztek megismerték a bizánci és római fürdőkultúrát. Ezek hagyományait ötvözték a saját tradícióikkal, így született meg a török fürdő, eredeti nevén „Hamam” (szó szerint: meleget árasztó).

Az Oszmán Birodalom egész terültén épültek fürdők, a legtöbb természetesen a fővárosban, a legnyugatabbra fekvő pedig Pécsett. Ezen kívül az 1500-as években Budán, Szegeden, Esztergomban, Szolnokon és Egerben építettek törökök fürdőket, melyek közül csupán az egri és néhány budapesti fürdő maradt fenn épségben.