Óvom, mint az anyatigris!

Amy Chua, a keleti országokban népszerű „anyatigris” nevelési filozófia hirdetője szerint a gyerek későbbi sikeressége érdekében mindent fel kell áldozni, és a szülőknek egyáltalán nem érdemes a gyerek boldogságával foglalkozni.

A maga is két kisgyereket nevelő Desiree Baolian Qin, a Michigani Állami Egyetem kutatója egyáltalán nem ért egyet a fent vázolt anyatigris típusú gyereknevelési elmélettel. Qin egy új tanulmány eredményeire hivatkozva megállapította, hogy a kínai tanulók sokkal hajlamosabbak a depresszióra és a szorongásra, mint fehérbőrű tanulótársaik. Qin meglátása szerint a gyerekek boldogsága alapvető fontosságú.

„Egészen biztos vagyok benne, hogy a gyerekek fejlődése szempontjából rendkívül fontos szerepe van a boldogságnak. Ha egy gyerek túlságosan sikerorientált, az a későbbiekben könnyen meghasonuláshoz vezethet. A szülőknek ezt mindenképpen érdemes lenne szem előtt tartaniuk” - mondta Qin, a Michigani Egyetem Emberi Fejlődés és Családi Tanulmányok tanszék docense.

Amy Chua, a Yale Egyetem jogi karának professzora az Anyatigris harci indulója című sikerkönyvében leírja, hogy milyen módszereket alkalmazott két saját lánygyereke nevelésében. A leírtak alapján a gyerekektől mindig a maximumot várták el a szülők, és minden nap több órán keresztül gyakoroltatták velük a zongorázást és a hegedülést. A lányok hihetetlenül szigorú neveltetésben részesültek: soha nem nézhettek tévét, és még a barátaikkal sem játszhattak.

Qin nem ért egyet Chua nevelési nézeteivel, sőt egyenesen nevetségesnek tartja azokat. „Véleményem szerint rendkívül fontos a kortársaikkal való együttműködés, a barátságok és egyéb kapcsolatok, kötődések kialakítása az egészséges érzelmi fejlődés szempontjából. A siker oltárán semmiképpen nem szabadna feláldozni a gyerekek boldogságát.” - tette hozzá Qin, a New Directions for Child and Adolescent Development című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerzője.

A tanulmány az Amerikába érkező kínai származású bevándorlók néha túlságosan magas elvárásokat támasztó nevelési szokásait hasonlítja össze a nyugati gyereknevelési filozófiával. Qin egy másik, a Journal of Adolescence című lapban publikált tanulmánya megállapította, hogy a kínai tanulók önértékelése jóval alacsonyabb a többi tanulóhoz viszonyítva, illetve sokkal hajlamosabbak a depresszióra, valamint a szorongásra.