VV Attila, aki hét éve él a kutyájával

Számtalan vád érte már Attilát, hogy azért nem tud egyszerűen kommunikálni a játszótársaival, mert nem szokott hozzá az emberi kapcsolatokhoz. Sokszor olvasták a fejére ezt a „hét éve együtt élsz a kutyáddal” dolgot.

A Való Világ nézői először Attila születésnapján láthatták, hogy milyen szoros kapcsolat fűzi össze Artúrt és Attilát. Az „összeférhetetlen” villalakó szemmel láthatóan nem jön ki olyan könnyen az emberekkel, mint az álatokkal. Vajon mi lehet ennek az oka?

Először is tényként leszögezhetjük, hogy vannak napok, amikor egy kutya vagy egy macska társaságában szívesebben töltenénk az időt, mint valamelyik embertársunk oldalán. Sajnos erre az érzésre azt mondhatjuk, hogy természetes, hiszen melyik kutya szúr hátba, és beszél ki a munkatársaink előtt? Vagy melyik macska hazudna minden szégyenérzet nélkül egyenesen a szemünkbe? Kizárt, hogy az otthon csendben rágcsáló hörcsög valamikor idegességében olyat mondjon nekünk, amit később megbán.

Bármilyen háziállatról legyen is szó, hatalmas energiákat és érzelmeket kapunk a körülöttünk sürgő-forgó kis kedvencektől. Lélektani szempontból mindenképpen jó hatással vannak ránk. Elhessegetik a magányérzetet, szeretetet adnak, felelősségre nevelnek bennünket. A legnagyobb bajban biztosan nem fordítanak hátat.

Bizonyára mindannyian tudnánk olyan történetet mesélni, amikor egy ember élete egy állat „kezében” volt. A kutyákat sokszor használják életmentésre. Szárazföldön és vízen egyaránt képesek megvédeni bennünket. Megérzik a betegségeket. Bizonyos beszámolókból tudjuk, hogy nem egyszer azért fedezték fel időben a rákos daganatot, mert egy kutya, vagy egy macska jelezte azt.

Most kanyarodjunk egy kicsit vissza a villa Attilájához. Néha napján talán furcsálljuk, hogy ő miért ennyire tüskés a társaival, nemtől függetlenül. De egy dologban biztosan egyet értenénk vele. Aki az állatokat szereti, az rossz ember nem lehet.