A Take That szupersztár fiúcsapat felbomlásakor, 1996-ban, Gary, saját bevallása szerint, elveszítette a talajt a lába alól, csúszott lefelé, reménytelenség fogta el, meghízott, ezért álruhában járt, nehogy valaki felismerje és hangosan felkiáltson egy utcán: „nézzétek, itt jön a dagadt Barlow!” „Nem arról szólt a történt, hogy nem voltam többé híres, sőt arról sem hogy nem vagyok többé lemezeket készítő művész.Arról szólt, hogy többé nem vagyok fontos másoknak - se egy telefon, se valami tennivaló.” - nyiltakozta a zenész a brit Guardiannek.
Meggyűlölte fehér zongoráját, amelyen annyi világslágert írt, mert még a zongora is lehangolódott tőle. Az utóbbi két évtized egyik legsikeresebb brit slágerszerzője tehát elhagyottnak és fölöslegesnek érezte magát, és csak a Take That 2006-os újjáalakulásakor talált magára, de olyannyira, hogy régi fénye is csak árnyék azokhoz a sikerekhez képest, amiket így, felnőtt fejjel arat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.