Fapados Szilvaút

A 16 hazai és 10 erdélyi települést összekötő Szilvaút mentén virágzásnak indult az idegenforgalom.

Mára beérett a néhány éve született ötlet, hogyan lehetne a szatmári térség jellegzetes gyümölcsét az ország legkeletibb sarkában a turizmus szolgálatába állítani: a 16 hazai és 10 erdélyi települést összekötő Szilvaút mentén virágzásnak indult az idegenforgalom. Mostanság a hazaiak mellett olyan, már visszajáró holland, német, svéd vendégek koccintgatnak errefelé a hungarikumnak számító szilvapálinkával, akik korábban hírét sem hallották a Felső-Tisza ezen fertályának.

A Szilvaút egyik kiötlője Danó Sándor, Tivadar polgármestere az MTI-Pressnek a helyszínen elmondta, hogy az elmaradott térségként számon tartott Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a falusi turizmus hozhatja meg a fellendülést. Társaival merész módon ehhez választották ki a vidék jellegzetes gyümölcsét, a sokfelé vadon is megtermő, egyesek által kissé lenézett szilvát.

E "fapados" gyümölcs többnyire afféle mostohagyerekként szerénykedik a piacok standjain az illatos barackok, a zamatos körték és mosolygó almák között. Holott a szilva beltartalmát nézve valóságos természeti kincstár. Tele van például káliummal, amely szabályozza a szív ritmusát, csökkentve az infarktus kockázatát; magas vastartalma miatt pedig a fiatalabb nőknek ajánlott minél többet enni belőle. És most kiderült újabb előnyös tulajdonsága is: turistacsalogatóként első osztályú reklámhordozó.

A Szilvaút Egyesületbe tömörült lokálpatrióták évekkel ezelőtt számba vették a helyi nevezetességeket, hogy a szilva jegyében kulturális és gasztronómiai értékeket - mint egy felfűzött élő igazgyöngy sort - kínáljanak az ide vetődő, az újra fogékony idegennek. Mert jól tudták, hogy a turizmusban új szelek fújdogálnak. A szakember szerint a hazai és a külföldi világjárók egy része - betelve a már unásig megismert, felkapott látnivalókkal, a tengerpartok megszokott, uniformizálódott kínálatával - mást, eredetit akar.

A dübörgés helyett sokan értékelni kezdik a csendes szemlélődést, a nyugalmat, a falusi élet természetközeli ritmusát, a helyi ízeket. Az errefelé lakó kedves emberek, a villanyoszlopokon fészkelő gólyák, az ereszek alatt fiókáikat etető fecskék, a kertekben a gyümölcsöktől roskadozó fák, az utakon a szekerek előtt baktató lovak mind a derűs harmónia alkotó elemei.