Felkészülni és tűrni - törvény kell?

Láng István akadémikus szerint buta dolog megkérdezni, zajlik-e a klímaváltozás: az éghajlat mindig is változott, és változni is fog - a kérdés a mérték.

Klímatörvényre szükség van?

Igen, és ezt kormányzati szinten is elismerik. Muszáj, hogy jövőre elővegyék, mert bár idén lejár a kiotói jegyzőkönyv, az év végi dél-afrikai ENSZ-klímacsúcson valószínűleg úgy döntenek majd, hogy folytatni kell ezt a rendszert. A kiotói jegyzőkönyv egyébként nem egy nagy dolog, nem tartalmaz komoly kibocsátás-csökkentést. A magyar klímatörvény tervezete az Európai Unió normatíváiból indult ki a következő húsz évre, de annál egy kicsit ambiciózusabb. Magyarországnak elég nagy megtakarítása van szén-dioxid-kvótákból, ez nem gond. Ami ellen az ipar föllázadt, az a 2050-re szóló 80 százalékos csökkentés. Ez változatlanul a figyelem középpontjába fog kerülni. Nehéz megjósolni, mi lesz, de hogy ezzel a problémával szembesülünk jövőre, abban biztos vagyok.

Mi a helyzet a 2007-ben elfogadott Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégiával, illetve ennek új verziójával, amely jelenleg áll kidolgozás alatt? Miért kell újraírni?

A négy évvel ezelőtt elfogadott verzió bizony egy kicsit elavult. Szerencsére nem vette elő senki a fiókból. Valójában csak azért készült el gyorsan, hogy Brüsszelben kipipálhassák, hogy a magyarok is megcsinálták. Az új stratégiát valóban most dolgozzák ki. Tagja vagyok az ezt koordináló Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsnak, de egészségügyi okok miatt április óta kiestem a munkából. A háttértanulmányok mindenesetre készülnek, legjobb tudomásom szerint az első szintézisek idén ősszel várhatók, a koncepció pedig jövőre kerülhet az Országgyűlés elé.

De ha már a fenntarthatóságról van szó, hadd térjek ki röviden ennek legégetőbb vetületére, a népességrobbanásra. Az előrejelzések szerint negyven év múlva kilencmilliárd ember él majd a Földön. Lehet mondani, hogy nálunk pont fordított a probléma, de a helyzet az, hogy nem fogunk tudni kibújni kilencmilliárd ember gyűrűjéből. Be vagyunk szorítva. Ez egészen biztosan igaz gazdasági területen, az erőforrásimport szempontjából, és a bevándorlás terén. Föl kell készülni a tömeges migrációra.

Vajon számol ezzel a kormány érdemben?

Jelenleg nincsenek nagy távlatú elképzelések. Ez érthető is kicsit, hiszen most a kormánynak az a legfontosabb, hogy egy-két éven belül érjen el eredményeket életszínvonalban, adósságcsökkentésben, munkahelyteremtésben. De azt hiszem, hogy hamarosan meg kell kezdeni a nagy előretekintéssel járó felkészülést is.

Egyéni szinten mit tehetünk a klímaváltozás ellen és a szélesebb értelemben vett fenntarthatóság érdekében?

A legfontosabb az energiafelhasználással való takarékosság, és hogy olyan termékeket fogyasszunk, amelyek viszonylag kevés fosszilis energiával lettek előállítva. Ebbe beletartozik például a gépkocsihasználat önkéntes csökkentése is. Az ilyen lépések mind hasznosak a klímavédelem és a fenntartható fejlődés szempontjából egyaránt. Azt mondanám tehát, hogy takarékosság, önmérséklet és a nehézségek elviselése.

Mi a véleménye az energiakvóta rendszerről?

A zöldmozgalmak már kezdeményezik a bevezetését, és néhány évtized múlva előtérbe is kerülhet. A fő problémát a társadalmi elfogadása jelentheti. Háború idején a lakosság el tudja fogadni, hogy kenyér- vagy zsírjegyeket vezetnek be, amikor azonban béke van, és a jólétről beszélünk, akkor nehezebben békélnek meg hasonló korlátozásokkal. Én úgy látom, hogy az emberek változásra való hajlandósága igen csekély, főleg ha a jólétet, komfortot érinti ez a változás. Ezen a ponton lép be a nevelés, a tudatformálás, amely felhívja a figyelmet a takarékosság fontosságára, vagy épp arra sarkall, hogy kicsit tűrjük a meleget, úgyis elmúlik.