Csalunk, nem csalunk

Már kisgyermek- és kamaszkorban eldől, hogy ki milyen erősen tud kötődni a párkapcsolatában, állítja egy új tanulmány.

A kutatók 78 húsz-huszonegy éves párt kérdeztek ki a kapcsolatukban jelen lévő elköteleződés mértékéről. Ezen kívül adatokat szereztek 2 és 16 éves korukból az anyjukkal való szeretetteljes viszonyról, a barátságaikról és a konfliktuskezelési módszereikről.

Úgy találták, hogy azok, akikkel édesanyjuk jól bánt kisgyermekként, majd kamaszkorukban sikeresen oldották meg a problémáikat, felnőttként erősebben kötődnek a szerelmi partnerükhöz.

Akik mindezt nem élték át, azok kevésbé ragaszkodnak a másikhoz, ez azonban csak akkor okoz feszültséget, ha a pár tagjainak nem azonosak az elvárásaik. Ha két alacsony vagy magas elköteleződés-igényű ember kerül össze, erős lehet a kapcsolatuk.

A szakemberek arra kérték a résztvevőket, hogy meséljék el részletesen, hogyan próbáltak meg megoldani a partnerükkel egy komoly konfliktust, és azt is, hogy mi az, amiben leginkább egyet értenek. Megállapították, jelen vannak-e ellenséges vagy reménytelen érzések a kapcsolatukban, és hogyan próbálják megnyugtatni egymást.

Azok a kapcsolatok bizonyultak a legrosszabbnak, amelyekben különböző volt a kötődés mértéke, ugyanis minden esetben a ragaszkodóbb fél maradt alul. Ugyanakkor két gyenge elköteleződésű félnek az elvárásai is csekélyebbek voltak, így jól tudták tolerálni egymást.

A kutatók szerint az eredmények megmutatják, hogyan tanulunk meg szeretni. „Gyermekként tanuljuk meg kezelni a saját szükségleteinket, és azokéit, akik törődnek velünk.” - mondta el M. Minda Orina, a kutatócsoport egyik tagja. „Ilyenkor tanuljuk meg a problémák megoldásait, hogy mit várhatunk el másoktól, és azt, hogy úgy kezeljük a helyzeteket, hogy azokból mindegyik fél győztesen kerüljön ki.” A tanulmány a Psychological Science című szaklapban jelenik meg.