A kutatók 78 húsz-huszonegy éves párt kérdeztek ki a kapcsolatukban jelen lévő elköteleződés mértékéről. Ezen kívül adatokat szereztek 2 és 16 éves korukból az anyjukkal való szeretetteljes viszonyról, a barátságaikról és a konfliktuskezelési módszereikről.
Úgy találták, hogy azok, akikkel édesanyjuk jól bánt kisgyermekként, majd kamaszkorukban sikeresen oldották meg a problémáikat, felnőttként erősebben kötődnek a szerelmi partnerükhöz.
Akik mindezt nem élték át, azok kevésbé ragaszkodnak a másikhoz, ez azonban csak akkor okoz feszültséget, ha a pár tagjainak nem azonosak az elvárásaik. Ha két alacsony vagy magas elköteleződés-igényű ember kerül össze, erős lehet a kapcsolatuk.
A szakemberek arra kérték a résztvevőket, hogy meséljék el részletesen, hogyan próbáltak meg megoldani a partnerükkel egy komoly konfliktust, és azt is, hogy mi az, amiben leginkább egyet értenek. Megállapították, jelen vannak-e ellenséges vagy reménytelen érzések a kapcsolatukban, és hogyan próbálják megnyugtatni egymást.
Azok a kapcsolatok bizonyultak a legrosszabbnak, amelyekben különböző volt a kötődés mértéke, ugyanis minden esetben a ragaszkodóbb fél maradt alul. Ugyanakkor két gyenge elköteleződésű félnek az elvárásai is csekélyebbek voltak, így jól tudták tolerálni egymást.
A kutatók szerint az eredmények megmutatják, hogyan tanulunk meg szeretni. „Gyermekként tanuljuk meg kezelni a saját szükségleteinket, és azokéit, akik törődnek velünk.” - mondta el M. Minda Orina, a kutatócsoport egyik tagja. „Ilyenkor tanuljuk meg a problémák megoldásait, hogy mit várhatunk el másoktól, és azt, hogy úgy kezeljük a helyzeteket, hogy azokból mindegyik fél győztesen kerüljön ki.” A tanulmány a Psychological Science című szaklapban jelenik meg.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.