Fémcipőt a dongalábra

A műtét és a hosszantartó, fájdalmas rehabilitáció helyett a Coventry Egyetem munkatársai egy minimális beavatkozással járó módszert fejlesztettek ki a veleszületett dongaláb megoldására.

A dongaláb, mely torzult bokából, a láb normálistól lefelé és befelé hajlásából áll, mintegy 800-ból egy csecsemőt érint. Az esetek kétharmadában az elváltozás mindkét alsó végtagon jelen van. A betegség pontos oka nem ismert, a tudósok genetikai háttérre gyanakodnak. Kezeletlen dongaláb esetén a gyermek képtelen lesz az önálló járásra. A hagyományos kezelés egy műanyag, csípőtől a talpig tartó műanyag kengyel felhelyezéséből áll.

Dr. Irene van der Ploeg és munkatársai egy új eljárást fejlesztettek ki a probléma megoldására. A többlépéses procedúra első menetében helyi érzéstelenítésben felszabadítják az Achilles-ínt, mely feszesen tartja a dongalábat.

Ezután három hétre - az ín gyógyulásának idejére - az érintett végtag egy speciális, hajlékony, műanyagszerű kötésbe kerül. Ezalatt heti egyszer eltávolítják a kötést és manuálisan hozzák a kívánt helyzetbe a lábat, majd ismét rögzítik.

A hagyományossal szemben az új módszer a térdet szabadon hagyja, ami nem akadályozza az izmok fejlődését. Ezt követően a gyermek egy speciális, fémből készült cipőt visel, ami nem engedi elmozdulni a lábat az optimális pozícióból. A lábbelit napi 23 órában kell viselni három hónapon keresztül, majd további 3-4 évig éjszakánként.

A Coventry Egyetem orvosai hetente mintegy 20 csecsemőt kezelnek az új módszer segítségével. Korábban a gyermekek kilenchónapos korukban egy kiterjedt sebészeti beavatkozáson estek át, azután a lábak helyzetét drótokkal stabilizálták. A felépülés igen hosszadalmas, ráadásul igen nagy a fertőzés kockázata. Esetenként a gyógyulás sem maradéktalan, ugyanis a gyermekek járása gyakran nem lesz normális.

Az új módszer első lépésére egyhetes korban kerül sor, amikor a csontokat azok puhasága miatt jóval könnyebben lehet mozgatni. Hathetes korban történik a kisebb műtér, és három héttel később már lehet is viselni a speciális lábbeliket. Az eljárás kevésbé fájdalmas és kockázatos, és a végeredmény is jóval kielégítőbb.